KIÉGÉSNAPLÓ

Kedves 2025! Tőlem még nem kaphattál évösszegző levelet, mert eddig mással voltam elfoglalva, nevezetesen  selfcare napot akartam az évvége meg évkezdés jegyében tartani, ami a fátyolmaszkig egészen jól ment, majd a szekrény hátuljában megtalált, rég lejárt chillis masszázsolaj képében utólag már nem volt a legjobb ötlet. Merthogy mi lehetne jobb bizonyítéka az igazi önszeretetnek, mint adni a napok óta edzésre kényszerített, de egy centit sem mozduló comboknak és fenéknek egy jó narancsbőr eltüntetésére kitalált olajjal - itt is kérek mindenkit, hogy ne csinálja utánam, vagy csakis az Antarktiszon vagy Alaszkában! Egyrészt kevesebben hallják majd az üvöltést, másrészt egyszerűbb ott egy órán át hűteni a bekent, folyamatosan égő testrészeket a hóban, fagyban. Itt a második kerületben maradt a bugyiban kiállás az erkélyre, a kádban ötpercenként megejtett hideg vizes zuhany és a masszív anyázás! Sem ülni, sem ruhát elviselni magamon nem tudtam egy jó órán át, a 'faszomat' viszont...

Az első, nélkülük. Ünnep, de mit ünnepeljen ezen? Már egy hete készül erre a napra, nyitogatja sebzett lelke ajtaját, be-bekukucskál, de még mindig nem képes kitárni, hogy fájjon. Hogy végre szaggasson, kínozzon, hogy a kurva életbe, érezzen végre valamit! Robot módjára telik a reggel, kávégép bekészít, tejhabosító bekapcsol, de azt már nem is tudja, hogy került a pultra a bögre, a kiskanál. Nézi a szemközti ház tűzfalát, omladozó vakolat, burukkoló galambok, belvárosi idill, az élet mindig megy tovább. – Jó reggelt! – Juli álmos, gyűrött párnamintás feje jelenik meg a konyhaajtóban. Sanyi összerezzen, el is feledkezett Juliról. – Én is kapok? – Persze. – feleli rekedten. A nap első hangos szava. Nem néz barátnőjére, automatikusan nyitja a szekrényt az újabb bögréért. Válla összerezzen, hallja lelke ajtaját nagy robajjal becsapódni. Juli hangtalanul lép oda barátjához, hátulról átöleli, beleszagol a nyakába, oda, ahol azt az otthonos, minden problémára gyógyírként ható illatot szokta é...

A mentőautókkal kezdődött. Máig megfejthetetlen okból, ha látott egy szirénázó mentőautót, keserves zokogásban tört ki. Évtizedekig csak ez és azok a filmek tudták kiborítani, amikben egy állat halt meg. Gyűlölte ezeket a filmeket, kegyetlen vágóként kivagdosta emlékezetéből a szomorú részleteket, helyükre boldog percek kerültek. Hisz meg sem történtek, miről beszélsz? Szívének első szerelmi repedése mély nyomokat hagyott érzékeny lelkében – Laura onnantól képes volt a sírásra akárhol, akármikor, akárki előtt. Ahogy attól fogva nevezte magát, ő lett ’a síró lány’. Ömlöttek a könnyei buszon, villamoson, HÉV-en, hajón, vonaton vagy repülőn, társaságban, egyedül, edzés közben, a sorban állva vagy akár a fodrásznál ülve, akármi vagy akárki benyomhatta azt a bizonyos gombot. Megtanult együtt élni új képességével, sőt, szép lassan a kezdeti szégyen – skandallum, nyilvánosan sír egy felnőtt nő – helyét a büszkeség vette át. Onnantól kezdve ’a síró lány, aki nem szégyelli könnyeit’-ként emle...

Tegnapról mára fogytál-e már tíz kilót? Máról holnapra fogysz-e majd még tíz kilót? Tartottál-e ma már diétát? Vegánt, carnivore-t vagy egy jó kék zónát? Mozogtál-e ma már akármit? Jógát, pilatest vagy csak a négyeshatos utánit? Masszíroztál-e ma már arcot, nyakat, feneket? Gondolsz-e a jövőre eleget? Tartod-e a reggeli/esti rutinodat? Követed-e instán az okosokat? Néztek-e ma már át rajtad? Bizonygattad-e ma már az igazad? Sírtál-e ma már egy jó nagyot? Kergettél-e ma már hiú ábrándot? Hittél-e ma már magadnak? Hogy holnapra megváltozol, szavadra? Csaptad-e be magadat a mai nap? Ez nem menopauza, fáradtság csak! Estél-e ma már kétségbe? Hogy nem látsz semmit, de semmit a jövődbe’? Küzdöttél-e ma már a súlyoddal? Narancsbőrrel vagy csak a koroddal? Szerettél-e volna ma más lenni? Csak egy kicsit fiatalabb, vagy csak kicsit többet enni! Szorongtál-e ma már a jövőn? A holnapon meg a mindenképp bekövetkezőn? Akartál-e ma már gyereket? ...

A sarokban villódzó olcsó műfenyő fényei szivárvány színbe öltöztetik az első felest. Kátya öt perce szemez a kisüstis pohárral, ami az egész további este sorsát eldönti majd. A képzeletbeli pro és kontra listán szépen sorakoznak az érvek, és a pro ezúttal is jobban áll: hat éve egyedül, egy katasztrofális karácsonyi vacsorán már túl az ősökkel, ami alatt huszonhét szemrehányás hangzott el. Huszonhét érv az ivásra. Még filmcímnek is elmenne! Az elsőbe még nem halt bele senki. Cheers! Semmihez sem hasonlítható érzés keríti ilyenkor hatalmába: a kontroll önmaga, sorsa és élete felett, az a megnyugtató tudat, hogy elindult valamerre. Hamis biztonságérzet, de még két kör és erről is elfeledkezik. A második mellé már a Youtube Kedvencek mappája is dukál, ekkor szokott szégyenérzete is pár percre bekapcsolni, mit gondolhatnak a szomszédok főcímmel. Ez is hamar elmúlik majd, így csak vállat rándít és hangosan felkacag. Inkább röfög, de ki hallaná? Finoman indít, George Michael és Mary J. ...