Kedves 2025!
Tőlem még nem kaphattál évösszegző levelet, mert eddig mással voltam elfoglalva, nevezetesen selfcare napot akartam az évvége meg évkezdés jegyében tartani, ami a fátyolmaszkig egészen jól ment, majd a szekrény hátuljában megtalált, rég lejárt chillis masszázsolaj képében utólag már nem volt a legjobb ötlet. Merthogy mi lehetne jobb bizonyítéka az igazi önszeretetnek, mint adni a napok óta edzésre kényszerített, de egy centit sem mozduló comboknak és fenéknek egy jó narancsbőr eltüntetésére kitalált olajjal - itt is kérek mindenkit, hogy ne csinálja utánam, vagy csakis az Antarktiszon vagy Alaszkában! Egyrészt kevesebben hallják majd az üvöltést, másrészt egyszerűbb ott egy órán át hűteni a bekent, folyamatosan égő testrészeket a hóban, fagyban. Itt a második kerületben maradt a bugyiban kiállás az erkélyre, a kádban ötpercenként megejtett hideg vizes zuhany és a masszív anyázás! Sem ülni, sem ruhát elviselni magamon nem tudtam egy jó órán át, a 'faszomat' viszont annál gyakrabban hagyta el a számat. Ez az egész igazából csak arra volt jó, hogy a reggel beállt hátam sokkal kevésbé tűnik most fájdalmasnak, avagy mindig hallgassunk Dr. House-ra!
Mivel már le tudok ülni, sőt már a ruhát sem tépem le magamról kurvaanyázva, gondoltam pár hevenyészett sorral én is megemlékezem Rólad.
Ami elsőként eszembe jut, hogy túléltelek! Szomorú (és most cseppet sem mulatságos), hogy én még mindig túlélő üzemmódban vagyok, de ez van és ha ez van, akkor annak kell örülni, hogy túléltem. Néhány barátság, az önbecsülésem, a sosem volt önbizalmam, a nyugalmam közben odaveszett, miközben Te olyan elképesztő sebességre kapcsoltál, hogy a legtöbb emlékem elmosódott fákként suhant tova úgy, hogy felocsúdni sem volt időm, hogy asszongya hékás, várjál már, most mi van?! Továbbra sincs új karrierem, rendes munkám, jövőképem, néhány halovány masszánál tisztább tervem, még mindig menekülök, ahelyett hogy beleállnék, nem gyászolok rendesen, továbbra sem tudom, merre tovább, hogy hogyan kell jól leélni egy életet, nem lettem szebb, fiatalabb, vékonyabb, erősebb, nem lett kevesebb ráncom, és legfőképpen nem lettem boldogabb és nem jutottam közelebb az élet igazi értelméhez.
Másrészről viszont sokat, kurva sokat tanultam magamról, és havonta be kellett látnom, hogy még messze az alagút vége, lettek új ismeretségeim, lett új hobbim, megírtam egy rakat bejegyzést a blogra, megjelent pár novellám, két magazin cikkem és lett egy online rovatom. Belementem komfortzónán kívüli szituációkba, megvarrtam életem első szoknyáját és nadrágját, azóta is eszkábálok össze ezt meg azt, egész sok időt töltöttem az edzőteremben, igaz foganat nélkül, és szedtem össze magamat a padlóról párszor. Fordult velem a világ sokat, miközben úgy érzem, végig egyhelyben álltam, sőt vissza-visszalépkedtem. Majdnem teljesítettem a magam elé kitűzött adventi kihívást is, végül négy napot blicceltem el valós okok és merő rosszkedv miatt, tehát 20 féle kis novellát préseltem ki magamból. Csináltam magamnak egy írói Facebook oldalt, sőt ki mertem írni (persze még mindig szégyenkezek miatta) hogy író, érted, a képem mellé. Benit szokja a lakóautózást, néha már úgy gondolom, egész jól bírja, de még mindig nem tudom eldönteni, kinek az idegei feszülnek inkább pattanásig, az övé vagy az enyém. A kis hamis továbbá túlélt egy lipóma műtétet is, és a két hét "tölcsérezés" óta egy kedves, ölbe ugró lény, olyan, mintha kicserélték volna az ufók (vagy a doki).
Amennyire egy fos volt 2024, még nincs különösebb jelzőm Rád, majd talán 2026 utólag ad Neked egyet. De egy dolgot még meg akartam tenni, amíg még tartasz, nevezetesen egy költöztetést. Igyekszem haladni a korral és pár nap alatt a blogomat a blogspot.com-ról átköltöztettem a Substack-re. Mit ne mondjak, büszkeség, döbbenet és sírhatnék fémjelezte az elmúlt napjaimat, amíg a 187 bejegyzést(!) átmásoltam oda, hozzáértés és IT ismeretek híján egyenként. Büszkeség, mert baszki, ennyit írtam, ez beszarás, viszont döbbenet és sírás azért, hogy ennyi idő alatt és ennyi karakterszámmal más egy regényt ír meg... Tehát ahogy eddig is, ebben az évben is megragadok minden alkalmat arra, hogy valamiért ostorozzam magamat. Mondhatnám, hogy ezt itt hagyom Neked, 2025, de miért ígérnék ekkora faszságot!
Szóval innentől a kiegesnaplo.substack.com oldalon leszek, ahol be lehet követni, sőt még fel is lehet iratkozni hírlevélre, hogy szépen zaklathassalak, ha akarod ha nem! Még tanulom az oldalt meg a funkciókat, itt mindenképpen kellenek képek, de persze megint tök más arányokban, mint a többi fórumon, szóval a régi bepakolások el vannak csúszva meg bántják a széphez szokott szememet, de most túllendültem ezen.
Ha lesz kedvem, talán beszélek pár tervemről holnap, az új évben, de ez már Téged nem érint, 2025, sőt azt sem hiszem, hogy érdekel! Amit még mindenképpen a javadra kell írni, hogy nem tört ki a harmadik világháború alattad! Azért ez már valami manapság, well done!
Köszönöm, hogy voltál, mert Te vagy a bizonyítéka annak, hogy élek. Hogy élünk!
Anikó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése