KIÉGÉSNAPLÓ

Kedves Mindenki vagy Bárki! Ha keresnél, mert hiányzik a blog és nem találod, a Substackre gyere át velem! https://kiegesnaplo.substack.com/ Köszönöm hogy itt vagy, voltál és leszel, csakúgy, mint Lenin.  Puszi, pacsi és vár a Substack! A

Kedves 2025! Tőlem még nem kaphattál évösszegző levelet, mert eddig mással voltam elfoglalva, nevezetesen  selfcare napot akartam az évvége meg évkezdés jegyében tartani, ami a fátyolmaszkig egészen jól ment, majd a szekrény hátuljában megtalált, rég lejárt chillis masszázsolaj képében utólag már nem volt a legjobb ötlet. Merthogy mi lehetne jobb bizonyítéka az igazi önszeretetnek, mint adni a napok óta edzésre kényszerített, de egy centit sem mozduló comboknak és fenéknek egy jó narancsbőr eltüntetésére kitalált olajjal - itt is kérek mindenkit, hogy ne csinálja utánam, vagy csakis az Antarktiszon vagy Alaszkában! Egyrészt kevesebben hallják majd az üvöltést, másrészt egyszerűbb ott egy órán át hűteni a bekent, folyamatosan égő testrészeket a hóban, fagyban. Itt a második kerületben maradt a bugyiban kiállás az erkélyre, a kádban ötpercenként megejtett hideg vizes zuhany és a masszív anyázás! Sem ülni, sem ruhát elviselni magamon nem tudtam egy jó órán át, a 'faszomat' viszont...

Az első, nélkülük. Ünnep, de mit ünnepeljen ezen? Már egy hete készül erre a napra, nyitogatja sebzett lelke ajtaját, be-bekukucskál, de még mindig nem képes kitárni, hogy fájjon. Hogy végre szaggasson, kínozzon, hogy a kurva életbe, érezzen végre valamit! Robot módjára telik a reggel, kávégép bekészít, tejhabosító bekapcsol, de azt már nem is tudja, hogy került a pultra a bögre, a kiskanál. Nézi a szemközti ház tűzfalát, omladozó vakolat, burukkoló galambok, belvárosi idill, az élet mindig megy tovább. – Jó reggelt! – Juli álmos, gyűrött párnamintás feje jelenik meg a konyhaajtóban. Sanyi összerezzen, el is feledkezett Juliról. – Én is kapok? – Persze. – feleli rekedten. A nap első hangos szava. Nem néz barátnőjére, automatikusan nyitja a szekrényt az újabb bögréért. Válla összerezzen, hallja lelke ajtaját nagy robajjal becsapódni. Juli hangtalanul lép oda barátjához, hátulról átöleli, beleszagol a nyakába, oda, ahol azt az otthonos, minden problémára gyógyírként ható illatot szokta é...

A mentőautókkal kezdődött. Máig megfejthetetlen okból, ha látott egy szirénázó mentőautót, keserves zokogásban tört ki. Évtizedekig csak ez és azok a filmek tudták kiborítani, amikben egy állat halt meg. Gyűlölte ezeket a filmeket, kegyetlen vágóként kivagdosta emlékezetéből a szomorú részleteket, helyükre boldog percek kerültek. Hisz meg sem történtek, miről beszélsz? Szívének első szerelmi repedése mély nyomokat hagyott érzékeny lelkében – Laura onnantól képes volt a sírásra akárhol, akármikor, akárki előtt. Ahogy attól fogva nevezte magát, ő lett ’a síró lány’. Ömlöttek a könnyei buszon, villamoson, HÉV-en, hajón, vonaton vagy repülőn, társaságban, egyedül, edzés közben, a sorban állva vagy akár a fodrásznál ülve, akármi vagy akárki benyomhatta azt a bizonyos gombot. Megtanult együtt élni új képességével, sőt, szép lassan a kezdeti szégyen – skandallum, nyilvánosan sír egy felnőtt nő – helyét a büszkeség vette át. Onnantól kezdve ’a síró lány, aki nem szégyelli könnyeit’-ként emle...

Tegnapról mára fogytál-e már tíz kilót? Máról holnapra fogysz-e majd még tíz kilót? Tartottál-e ma már diétát? Vegánt, carnivore-t vagy egy jó kék zónát? Mozogtál-e ma már akármit? Jógát, pilatest vagy csak a négyeshatos utánit? Masszíroztál-e ma már arcot, nyakat, feneket? Gondolsz-e a jövőre eleget? Tartod-e a reggeli/esti rutinodat? Követed-e instán az okosokat? Néztek-e ma már át rajtad? Bizonygattad-e ma már az igazad? Sírtál-e ma már egy jó nagyot? Kergettél-e ma már hiú ábrándot? Hittél-e ma már magadnak? Hogy holnapra megváltozol, szavadra? Csaptad-e be magadat a mai nap? Ez nem menopauza, fáradtság csak! Estél-e ma már kétségbe? Hogy nem látsz semmit, de semmit a jövődbe’? Küzdöttél-e ma már a súlyoddal? Narancsbőrrel vagy csak a koroddal? Szerettél-e volna ma más lenni? Csak egy kicsit fiatalabb, vagy csak kicsit többet enni! Szorongtál-e ma már a jövőn? A holnapon meg a mindenképp bekövetkezőn? Akartál-e ma már gyereket? ...