Egyedül lenni nagyon szar. Kiégésben egyedül lenni szintén szar - ezért világ épp kiégői egyesüljetek! Avagy mennyire jó, amikor együtt tudsz nevetni valakivel a saját nyomorodon és bármi rémisztőt vagy kiábrándítót mesélsz a másik úgyis meg tudja fejelni valami hajmeresztőbbel - amitől végül minden kis nyomor (kioltva egymást) normálisnak, természetesnek tűnik - számotokra.
És nekem most ekkora szerencsém van, egy régi kollégával/baráttal egyszerre lubickolunk a fosban - csak más országban és más életkorban. Heti egyszer telefonos terápiát tartunk - azaz elmeséljük az aktuális szorongásainkat, életünk (heti) buktatóit - és kurva nagyokat röhögünk magunkon és a másikon. Nincs sírás, nincs rívás, tömény irónia van és ez hihetetlen lélekemelő és -gyógyító. Amit pedig sosem gondoltam volna, motiváló hatása is van - én ezzel a bloggal, ő pedig egy új karrierötlettel állt elő múlt hét óta - egymástól függetlenül.
Tehát Világ Kiégettjei - lehet klubokat kéne alakítanunk az Anonim Alkoholisták mintájára. Nincsenek tanácsok, nincsenek naszerintemaztkénecsinálnodhogy mondatok, nem akarunk mondvacsinált terapeuták lenni - csak sztorizgatás őszintén, szégyenkezés nélkül. Mert ki más érthetne meg minket, ha nem Mi magunk. Mert minden mély beszélgetés mögött annak a megélése húzódik, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Én ezt 15 évvel ezelőtt értettem meg, életem egyik nagy töréspontjánál - a kezdeti akadozó, nyiladozó vallomások egyszercsak beindultak és egyben a gyógyulásnak is helyet csináltak.
Szóval ha ki vagy égve, keress egy másik szerencsétlent, mint tenmagad és beszélgessetek. Ez mondjuk onnantól lesz vicces és előremutató, ha már túl vagy a depressziós fázison és tudsz magadon röhögni is! Vagy várd meg, amíg szavamon fogom magam és tényleg alapítok egy klubot. Mu-ha-ha!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése