Sokadszorra fordul elő mostanában, hogy egy veszett lúzernek érzem magam egy-egy olyan este után, amit sikeres, anyagilag független és ilyenmód biztonságban lévő barátok között töltök. Nem irigylem őket, mert megérdemlik, megdolgoztak/dolgoznak érte - a helyzetükkel együttjáró biztonságot, magabiztosságot irigylem. A szabadságot! A megteszek valamit, mert miért ne, megtehetem szabadságát.
Én a lehető legtávolabb vagyok most ettől a szabadságtól. Persze nem a híd alatt alszom, ez tény, de légüres térben tapogatozva próbálok újra rátalálni arra a biztonságra, ami pár éve még megvolt. Ördögi kör ez, hisz ahhoz hogy elérd, kell az önbizalom, az meg leginkább azzal jön, ha már anyagilag jól vagy... Hinni, hinni, hinni... sőt ahogy pár éve a pénz energia fogalmat hallva megtudtam, szeretni kell a pénzt, hogy legyen. Most persze azt gondolod, hogy a viharba ne szeretném, de no no... Simán lehet, hogy transzgenerációs félelmek és tabuk épülnek rá a pénzre a Te családodban is - teszem azt a pénz piszkos dolog, tisztességesen nem lehet meggazdagodni, a jó embereknek nincs pénze... No ekkor hiába vágysz rá, nem fogod megkapni, mert tudat alatt kurvára nem akarod mégsem.
E sorokat írva nekem is rohadtul át kell gondolnom a pénzhez való viszonyomat, ami nem meglepően igen ambivalens. Apám az igazi fillérbaszó kategória volt, gyerekkoromat a hideg, 18-20 fokos lakás és a kimosott tejeszacskókban gyüjtögetett fillérek jellemezték. Én tényleg átéreztem Adrian Mole sorait és a tanárának mondott "ne haragudjon, de a házi feladatomra ráborult a gyertya amit a nagykabátom ujjával vertem le" kifogást. Műszőrme mamuszban és birka bekecsben töltöttem a teleket, megfejelve legalább két pokróccal. Életem első forró, relaxáló, fél órás fürdőjét az albérletemben költöttem el, igaz ekkor már a hangulat kedvéért gyújtott gyetyafénynél. Nem voltunk szegények, de apámnak valahogy nem akaródzott semmire sem költenie - öltözz fel ha fázol, minek utazni ha ott a tv, minek a telefon ha lehet személyesen is beszélgetni... Eközben édesanyám becsületességre és tisztességre nevelt, amit olyan jól csinált, hogy képtelen vagyok máig puskázni, lógni a bkv-n, sőt rettegek minden alkalommal a reptéri csomagellenőrzésnél (és mivel balek fejem van, maga az ártatlanság, rendszeresen vesznek ki a sorból és megyek drogellenőrzésre, robbanószer nyomokat keresnek, de álltam már a meztelenre szkennelő üvegdobozban is) ... Azt is hallgattam, hogy tisztességes munkával úgysem lehet sokat keresni, de nem baj, a becsület a lényeg. És meg is vagyunk! A szög a fején lett eltalálva!
Én ezeket a tudott és még ki tudja, mennyi ki nem mondott/elhallgatott transzgenerációs sérelmet/hiedelmet hordozom, no tessék akkor ezzel megbírkózni kérem szépen!
Jó szokásomhoz híven rákerestem, mivel szédítik manapság a népet, mivel is lehet a pénzhez való viszonyodat javítani, a pénzt "behívni" az életedbe. Van kérlek energetizált fürdősó, pénzenergiára programozott ásványi karkötő (megint kérném, hogy hagyjuk már a Föld ásványkészletét békén), de égethetsz szentelt tömjént is. Ha pedig csak emberekben bíznál, szerintem még mindig van olyan csatorna, ahova betelefonálva megjavít az eheti pénzguru, mert érzi.
Én a jó öreg terápiában, az önszuggesztió erejében hiszek, meg abban, hogy a sok egyéb mellett ennek is a mélyére ások az elkövetkezendő hetekben. És mantráznom kell, hogy megérdemlem, miközben elengedem és nem görcsölök rá! Mert mi sem egyszerűbb ennél ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése