Ugrás a fő tartalomra

Óda a spinninghez

 Hogy én hogy, de hogy utáltam mindig, ha az edzőm felküldött levezetésként vagy pulzusemelés céljából az airbike elnevezésű kínzóeszközre - aki nem találkozott még eme rémmel, ez nem közönséges bicikli, hanem kézzel is hajtod, brrr... jófajta kardió, brrr... Egy állóképességet nélkülöző embernek maga a Candy man - csak ki ne ejtsd a szádon, nehogy emlékeztesd rá hogy létezik, mert azonnal manifesztálódik!

Sosem mertem odáig merészkedni, hogy elmenjek egy spinning órára. Hogy mit? Én? A gerincsérves? Aki nem bírná szusszal? És kb majd úgy néz ki rajta mint Bridget Jones vagy kedvenc filmem, a Tükröm tükröm Rose-át játszó, kövérnek álcázott Barbra Streisand? Már előre borítékoltam minimum egy leesést és lebőgést. 

Ezért csodával határos, hogy ma is egy minden elöntő, testet-lelket lerohanó és megbénító masszív szorongás-cunami (ez minimum egy sicc!) elöl elmentem a 17:30-as spinningre. Mint pár hónapja viszonylag gyakran. Ha a jógára azt írtam, találkozhatsz tenmagad legszentebb, csupasz szenvedésével, ugyanez igaz erre a sportágra is. Tüdő kiköp, óra kétpercenként néz, anyázás szinte konstans, oxigén sehol, hogy is kell lélegezni, ja tényleg ott és azzal, ami épp annyira fáj... De letelik az egy óra és onnantól Te vagy maga az Amazonok királynője, minimum egy Lilith, a fasza csaj, aki mindenre képes, az Élet szép, min is szorongtam egy órája, ja igen, ki nem szarja le majd lesz valami hisz ezt is túléltem, akkor bármi mást is!  

És baszki, mindig működik! Spinninget a népnek! 

Megjegyzések