Sabbatical, te!

 A kiégés fos. A kiégés szar. 

A kiégést - egy szakemberen kívül - csak az érti, aki benne van, vagy már túl van. Én immáron öt hónapja dagonyázom a megélhető jelenében, a mindent átható szürkületében és bizonytalanságában. Nincs jövő, sokszor jelen sem, minden bizonytalan, miközben magadat egyik nap szarnak és semmirekellőnek érzed, más napokon meg igen, életed nagy lehetősége és ajándéka ez az időszak, ez az lazulj bele, használd ki, hajrá! (pfff)

Az amplitúdók váltakozása elképesztő, követhetetlen vagy magad és a külvilág számára is. Mondjuk hétfőn az ágy és a Netflix legújabb shitty sorozata a legjobb barátod, amitől estére elszégyelled magad és keddtől összeszedetten főzöl, házimunkázol és fókuszálsz az életre. Csütörtökre kurvára elfáradsz ebben, de még tartod a kínosan megfogadott napi rutin egy részéhez magad - talán egy gua sha vagy egy fél órás jóga formájában. A péntek... a péntek még kiégve is olyan, mint bárkinél, félig már az ördögé... de közben készülsz a két egész napra visszakapott pasiddal lenni, életet élni... Életet élni, ha-ha-ha... 

Összefoglalva olyan sabbaticalon lenni - már ha eddig nem mondtam volna hogy azon vagyok - mint a covid időszak legkeményebb karanténja. A különbség annyi, hogy csak te fagytál meg az időben, a világ meg suhan el melletted, a boldogság napi szinten terjed instán és tiktokon és az arcodba is tolja, amitől te még inkább érzed, hogy kimaradsz valamiből. Miből is? Ja igen, az ÉLETből. Abból. 

"A Merkúr együtt áll az Uránusszal a Bika jegyében péntek reggel 07:53-kor." Ha ezt nem vágod, mit jelent, sebaj, én sem. De állítólag az elmúlt két nap például tökéletes időszak volt arra, hogy valamit megújíts az életedben, vagy neadjisten elindíts egy új internetes projektet (érted, ezt). Napok óta tökölök a dizájnon (igen, ezen a semmin - merthogy olyan nehéz ezt beállítani mint amikor natúrsminket kérnek a sminkestől), meg már párszor meggondoltam magam, hogy mi a fenének is akarnám ezt csinálni, de évek óta először, amikor péntek reggel ezt kitaláltam, izgalmat éreztem, olyat mint régen. Azt a gyomornál szorongós, jólesően bizsergetős, valódi izgalmat - valami új kezdetét. 

Szóval tessék, itt vagyok!