Tiszakatát olvasni

Tavaly egy forró augusztusi napon a szegedi IC-n a sokezerért feleslegesen vett forró helyjegyes helyemen ülve, a légkondi szenvedő kattogására rímelő zakatolásban ismerkedtem első Tisza Kata könyvemmel. Egy nőgyógyászati időpontra mentem Pestről, egy épp nagyon szar kapcsolat romjaira pakolt, újabb lombikot megelőző vizsgálatra és a párkapcsolatról, a szar, fojtogató párkapcsolat mikéntjéről olvastam Kata találomra a könyvtárban a polcról levett könyvében. Nem tudtam igazán eldönteni, mitől éreztem magam rosszabbul: a hőgutától, Kata őszinte mondataitól vagy ahogy egyébként épp lelkileg voltam. 

Akkor már egy ideje (és azóta sem) nem tudtam valóságtól elrugaszkodott történeteket - sci-fi, fantasy, akármicsaknetalálkozzakamindennapokkal - olvasni, ahogy az azt megelőző 20-30 évben. Jöjjön a nehéz, a lelkemre nehezedő, a letaglózó, a fájdalmasan valóságos és lehetőleg kortárs magyar. Ez még számomra is újdonság volt, minden újabb választásomon megdöbbentem, de ez jött/jön most ösztönösen. 

Tisza Kata ebbe az új rendbe sorolódott be és lóg is ki - az ő pszichológiai témájú könyvei konstans nehéz gyomor- és szívtáji fájdalmat okoznak, arculcsapóan józanító gondolatokat kapunk tőle és egy folyamatos kis hangot a fejünkbe, ott hátul... ha-ha, kit akarsz itt ámítani, tudod ám, hogy miről beszélek, tudom hogy érted mert épp benne vagy, nem igaz? Nem akarod végre magadnak is bevallani? 

De hogy ez most hogy jön ide? Egyrészt miért ne írhatnék akármiről, én blogom én naplóm :) Másrészt épp Őt olvasom megint, Szakáll Péter "kalandjait" szakítottam meg ezzel a bejegyzéssel. Harmadrészt nekem a könyv, meg ez az éles stílusváltás egyfajta gyógyulási út - ezektől például úgy érzem, hogy az agyam végre újra működik, sőt inkább úgy mondom, hogy végre most máshogy mozgatom meg. Nem a kiégett, szinte majomaggyal begyakorolt kreatívnak (Kreatívnak) aligha mondható folyamatok zajlanak benne, hanem intellektuálisan és empatikusan is más szemszögekből masszírozom át a kevésbé használt agyi részeket - tulajdonképpen "agyi" mozgásformát váltottam! 

Ha te pedig rávennéd magad egy kis Tisza Katára, légy bátor, csatold be az öveket és add át magad neki - nem akar ő semmi rosszat csak szép csendben megfog egy tükröt és feléd fordítja... 

UI.: Holnap, de lehet hogy még ma visszatérek a hajnal egy igen izgalmas felfedezésével, a több ezer éves palóc regevilággal és aranyasszonyokkal, azaz a mondvacsinált prófétáktól mentsen meg minket a világ!