Törökülés

Most olvasom a wmn-en, hogy az életközepi válság legmélye 47 évesen jön el - ekkor vagyunk a statisztikák szerint a legszomorúbbak. Mondjuk ez érthető, már közelebb vagyunk a rémisztő 50-hez és életünk végéhez. Bár maga az Életközép kifejezés is egy rohadt ambiciózus kifejezés, hisz feltételezzük, hogy minimum 80 évig fogunk élni... 

Na szóval fasza, pedig azt hittem nekem most van a legmélye, így 45 évesen. Kicseleztem ezzel a kiégéssel az átlagot és egy jobb napomon úgy gondolnám, innen csak felfelé vezethet az út! 

Mélységesen (és közben elsüllyedve a szégyentől) őszinte számvetés következik: nincs állandó jövedelmem, kiégtem abban a munkámban amit szerelemmel választottam magamnak hivatásként, nem is látom, hogy mit kezdhetnék magammal, hova tovább, még most szeretnék családot amihez Isten összes pénze (és ereje) nem lenne elég, nem elhanyagolható módon pedig Nőként szembe kell néznem az öregedéssel, annak minden aspektusával. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy mindezt ebben az istenverte diktatórikus magyar honban élem meg éppen, egy kevesek által problémának tekintett klímaválság kellős közepén. 

De nézzük a jó dolgokat: van egy pasim és egy macskám, vannak barátaim, egyre jobb vagyok a konyhában (fúú, de mást vártatok volna ide...), állítólag jó a humorom (vajon kiderült már itt?) és a genetikám le tud velem tagadtatni kb 5 évet, legalábbis az arcomból. Kreatív vagyok, bár a kiégés miatt ezt most sehol nem találom, hol járhat épp, ki tudja. Tavaly rátaláltam a jógára, ami kegyetlen őszinte pillanatokat hoz az életembe - ajánlom, ha instant arcul akarod magad csapatni a saját korlátaiddal. Egy sima, percekig kitartott töröküléstől még nem sírtad el magad? Pfff, nem éltél még igazán!

És hogy egy igazán nagy csöpögőssel zárjam soraimat: a gyorsan ledarált New Amsterdam (tudom, függőség, de mit csináljak, itthon vagyok egyedül és kell a társaság) sorozatban hangzott el egy idős zenész bácsi szájából, hogy "music was the love of my life". Azt hiszem én most ezt keresem, életem új szerelmét, hivatását. Bár arra is gondoltam, milyen szerencsés lenne, ha maga az Élet lenne az! 

UI: hahh, tegnap az ebédem mellé a salátát a kiskertemből (második kerület második emelet) szervíroztam - vérsóska, rukkola, spenót, retek - szóval ez menő, na!