"Egészségügyi betétet a Játszóházban kérhetsz."

(IKEA Budaörs, női mosdó wc papír tartója, 2024. De legalább van, érted. Mármint betét. Meg ha már itt tartunk, játszóház is.)

Újra Carrie Bradshaw mímelésével próbálom feldobni a kiégés adta haszontalanság és mihasznaság érzetet a.k.a. beültem "írtó menő írót" játszva egy légkondicionált kávézóba (avagy 1490 forintért vett boldogság) és közben elhatalmasodott rajtam a lelkifurdalás, hogy édes drága egyetlen szerelmetes macskám meg otthon fekszik a kibaszott meleg lakásban. Bár persze elhozni nem tudnám magammal, senki sem bírná öt percnél tovább itt a "sírva könyörgős és mintha még nyúznák is" nyávogását...

Reggel újra költöttem a TB kasszámból, eltelt egy hónap és végre sorra kerültem a kerületi röntgenen a rejtélyes, vérömlenyekből púpokká stabilizálódott "problémámmal". Két héten belül jó 100 ezer Ft-ot vertem oda a közpénzből, egész nagy Janinak érzem magam, szinte már lopok az államkasszából... 

A hajnali hat óra az edzőteremben ért, kurva nagy és merész a lendület, a wonderwoman-i érzet pedig elkísér egész nap. Persze látszatja, az nincs, de talán majd harminc-negyven év múlva kicsit lassabban mondják fel a szolgálatot az izületeim, az is lesz valami a nagy magyar átlagban. 

Egész héten megy a szorongás, hogy hogyan is lehetne népszerűsíteni amiket itt összehordok. Önmarketing soha nem ment, ez az egész pedig homlokegyenest eltér attól, amivel az elmúlt 15 évben foglalkoztam... nulla vizualitás, csak szöveg... pont jókor, amikor senki nem tudja magát rávenni még egy hosszabb cikkre sem, nincs időm, ja majd ebédidőben, persze este elolvasom, mindenképpen, hogyne, indeed... na így nem olvasok el én sem sok mindent! Kérem itten most a kiégésemmel kéne szembemenni, kreatívan, okosan kitalálni valamit... ebbe belegondolva pedig elfog a szorongás és a borzongás... de szuper, így tovább!

(Eközben kéjes élvezettel[belül] és fapofával[kívül] ülök a légkondi alatt, hagyom hogy csontig hatoljon a hideg a nyakamon... a klímaválság visszafordíthatatlan vonatán száguldva legalább egy óráig hadd érezzem magam embernek.)

A "Vatesproject" tegnap kitett egy idézetet Durica Katarinától (itt emlékeztetném magam, hogy a Rendes lányok csendben sírnak-ot feltegyem az elolvasandók közé), jóasszony módjára bemásolom: "A legtöbb ember ebben az országban úgy él, hogy bejár az irodába, fizeti a hitelt, hétvégén lemegy anyósékhoz, nyáron pedig a Balatonra. A vizet műanyag palackban vásárolja, azt eszi, ami épp akciós a boltban, azt nézi, amit a tévében adnak. Azt hiszik, mekkora királyok, pedig csak az ínyűk sorvadt és a körmük nőtt ezen a héten is." Szerintem ennyi kommentet még életükben nem kaptak egy posztra sem, a nagyján pedig halálra röhögöd magad - én még ennyi buta, sértődött, az idézetet magának kikérő magyar állampolgárt nem láttam. Én viszont csak annyit mondanék kedves Katarina, hogy Köszönöm! Tiszta szívemből. 

U.I.: Ma valaki azt hitte, hogy botoxolva van a homlokom... Hahhhahhaaahaaa... Nem. De köszi!