Miért zavar, ha csókolommal köszönnek vagy egy pillanatra felvillanó gondolatfoszlány után a tegezés helyett a magázást választják? Miért gondolom, hogy ez már a lejtmenet? Hogy biztos észrevették, hogy indokolatlanul rondán öregszik a nyakam (ellentétben az arcommal) és biztos ebből szűrik le hogy hohóóó, ne tévesszen meg a kortalan szett, adjuk csak meg a tiszteletet a sokat megélt kor előtt! Na és ha így van, ez baj? Egyelőre a reakcióimból azt veszem észre, igen, baj. Olyan, mintha valamit nem vennék észre, ha valamit elmulasztottam volna, ha máshogy érzékelném az idő múlását és egyszercsak beköszönne a külvilág meg a valóságos idő egy - teszem azt - Lidl alkalmazott képében. Hogy asszongya ácsi, öregszel! Már egyre kevesebb embert tudsz átvágni, engem, az Időt pedig... muhahahaha...csak nem úgy képzelted hogy... most komolyan... ne már... ne bassz. Egyszóval Nőként méltósággal öregedni tanfolyamot keresek. Vagy tudást, appot, gurut, megmondót, példaképet, bölcseletet, akármit. Feladat van, kérem!
Tegnap egy éjszakába nyúló jóga rendezvényen vettem részt, egy másfél órás, Tűz elemet erősítő, élő zenével kísért órát választottam. Csak nők, egy tiszteletbeli férfi. Sokadszorra tanulság számomra, hogy nekem erre szükségem van, hogy nők között legyek, hogy lássam megannyi árnyalatunkat, hogy tapasztaljam sokszínűségünket, korban, testben, szépségben, relativitásban. Segít az elfogadásban, ami még mindig várat magára. Merthogy nem bírom ki, én figyelek, én vizslatok, én összehasonlítok, én feszengek, aztán néha megnyugszom, de inkább kétségbeesek, elszomorodok, erővel kiverem magam onnan, próbálok kikapcsolni, ellazulni, nem törődni, sulykolni nem ez a lényeg, nem erre fogsz emlékezni a halálos ágyadon... ja és közben - nem felejtetted el ugye Te sem - jógázni! Nincs tanulság, az még várat magára meg rám is, egyelőre csak tapasztalás van, újfajta, mély, valóságos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése