Ugrás a fő tartalomra

Polgári engedetlenséget követek el

Azaz igénybe veszem a - mint nekem, mint társadalombiztosítást fizető magyar állampolgárnak járó - tb alapú szakrendelést és ellenállok a kormány azon kísérletének, hogy engem az elém gördített megannyi akadállyal a magánrendelés és perkálás ösvényére tereljen. Kitartok a végsőkig és egyben kísérletbe kezdek, hogy mely pontokon fognak lebaszni, elküldeni, mennyi idő lesz míg kapok egy újabb vizsgálatra időpontot... nem sürget a tatár, ha kell ez lesz az egyik hobbim. Ehhez most van türelmem, kedves Magyar Egészségügy! Én is előre akarok menni, nem hátra, mint ez a virágzó ország!

Aki engem olvas (muhahaha!!!), az tudja, hogy egy szerencsétlen esés következtében lett egy hatalmas vérömlenyem - helyileg a sípcsontomon - , ami a "lila-sárga-zöld-kék színjátszás" után ott maradt egy kemény púp formájában és egyszerűen nem megy sehova. A több mint egy hónapra kapott röngten eredménye semmit sem mutatott ki - bár ezt borítékoltam volna én magam is, hisz lágyrészről van szó. 

Tegnap a körzeti orvossal folytatott - szigorúan telefonon történő - beszélgetést követően kiderült, hogy ő is gondolta, hogy minek a röntgen, de ő csak oda tud elküldeni. CT és MR ügyben nem ő az illetékes, keressem fel a hozzám tartozó sebészetet a szakrendelőben. 

Gondoltam, hátha van légkondicionálás a rendelőben (és egy-két órát hidegben lehetek) - még most sem értem, miért gondoltam... - és elmegyek a délelőtti rendelésre, betartva a honlapon írt tájékoztatást, miszerint időpont nem szükséges! 

Lehet, csak én olvastam a honlapot, az aggastyán, bajsza alá motyogó és mondat közben is beszédében megpihenő sebészorvos és asszisztense figyelmét viszont ez elkerülhette. Sorolom, mik miatt kaptam lebaszást: 

- hogy képzelem, hogy időpont nélkül jöttem, ide mindig kell időpont,

- majd ő azt tudja, mi a menete, nem érdekli mit mondott a körzeti orvos,

- miért nem mentem a Jánosba ezzel (itt volt egy elhaló motyogás a minden második kerületi odatartozikról...)

- de hát ez májusban történt, minek vártam ennyit,

- és hagyjam h végigmondja, ne beszéljek közbe (mint fentebb említettem, sosem lehetett tudni, hol van a mondataiban a pont),

- jöjjek vissza holnap, mert ennek van itt egy specialistája de ő csak egyszer van a héten és persze adunk időpontot, mert ide ugye csak úgy tehetem be a lábam ha van nekem olyanom. 

Úgyhogy folytatása következik holnap, de én már ma élvezettel dőltem hátra a színházi székemben, néztem az ingyen showt és izgalommal várom a holnapi előadást is! Panem et circenses! Legalább ennyit! 

Köszönöm Magyarország! Te mindig megnevettetsz!

Megjegyzések