Ma nagyon romantikus és optimista hangulatban vagyok, ezért is gondoltam, hogy ultramenő íróként az erkélyen ülve, egy bögre kávéval adok hírt magamról és állapotomról, mint egy zs kategóriás Hallmark film karácsonyra a kisvárosba hazatért főszereplője, aki iszonyat sikeres a nagyvárosi munkájában de épp szakított/épp kirúgták az eddig sikeres munkahelyéről amit egyébként csak a szüleinek való megfelelésből csinált/felmondott és épp fontolgatja, hogy végre belekezd álmai karrierjébe... na szóval ülök az erkélyen, kisasztalon a laptop és a kávém és épp megtelek önbizalommal, felismerem hogy hogy őstehetség vagyok, az életem kiteljesedik, nincs aki megállítson ... és kurvára a szemembe süt a nap, nem látok semmit, képernyőt pláne nem, egyébként is már elmúlt kilenc úgyhogy fényvédőzni kell... A Hallmark életérzés a kanapéra száműzve, a romantika csöppet meggyalázva de azért még kitart.
És ha már a kedvenc zsánerfilmemet élem épp, akár meg is említhetnék pár guilty pleasurest, csak hogy lássátok épp mennyire jó a kedvem (ma reggel még nem sírtam, pedig már túl vagyok egy mammográfián, ahol TB alapon tepsibe nyomták egyenként az emlőimet, sosem nézek oda mert ennyire ronda állapotban nem akarom őket látni; megkaptam az orvostól hogy sportolnom kéne mert ennyire beszűkült vállat rég látott; és hogy menjek hastáncolni, aminek nem tudom mi köze a vállhoz), meg kellett már egy könnyedebb kontent is.
Az egyes számú, legmélyebb depis időszakaim megmentői a tipik karácsonyi gagyifilmek: amerikai kisvárossal; literszám folyó forrócsokival (érdekes ezekben a filmekben senki sem inzulinrezisztens vagy cukros); eltúlzott, fogyasztói társadalmi módon agyondíszített karácsonyfákkal; valamilyen - mézeskalácsház, karácsonyfadísz vagy betlehemi falu - -készítő versengéssel megtűzdelt karácsonyi vásárral; sármos ex-el vagy elsőre unszimpatikus, szögletes arcú, kisvárosszerte kedvelt, de valami tragédia miatt egyedül élő férfivel és persze főhősnőnkkel, akivel a fenti jellemzők alapján bárki tud azonosulni. Körülbelül egy hétig tudom egyfolytában "folyatni" a háttérben, aztán jön az émelygés...
A párválasztós realitykre a Too hot to handle és a covid szoktatott rá - ahogy kijön egy új évad, sátáni kacajjal vetem rá magam, kommentálom hangosan mint valami öreglány és végtelen nyugalom száll meg, hogy most pár napig jól leszek...
A magamban csak "gazdag feleséges" összefoglaló névvel illetett csodákra szintén a covid óta vagyok ráfüggve, még az olyan szélsőségesen idegesítő förmedvényeket is imádtam, mint az ausztrál Yummy Mummies... Alabamai nőgyógyásznők és nőgyógyászfeleségek, ír roma boxoló és bizarr családja, Lisa Vanderpump és mesteri húzásai vagy bármilyen "luxusingatlanos-földönkívülinősmerthogylehethogyegyátlagingatlanosígynézki-gazdagamerikás", bármi jöhet ... ha lenne kvízműsor ebben a témakörben, nem tudnál megszégyeníteni!
A főzős, házátalakítós, étteremfelújítós, rendrakós klasszikusokat "uborkaszezonokra" tartogatom, ha épp nincs valami trashebb...
Van állatos-videós csoportom az instán, ahol szégyentelenül küldözgethetjük egymásnak a másoknak bizonyosan unalmas, 900-ik cicás, kutyás, madaras, kecskejógás vagy akármilyen élőlényes videókat. Imádok szörnyülködni amerikai háztartásbelik kajás posztjain, amikben a "hubbykat" épp felkészítik egy korai szívrohamra vagy érszűkületre, cukorbetegségre vagy egyéb bélproblémára, csakis színtiszta jóindulatból, szeretetből és mérhetetlen tudatlanságból.
Nem tudom, kezdjem-e már szégyellni ezt a listát, mert még korántsem értem a végére... de tudod mit? Csak azért sem fogom, mert tudom, hogy Te is épp el kezdted összeírni fejben a sajátodat... Mondjuk azt az egyet én sem értem, hogy ezek mellett hogy van időm könyvet olvasni, háztartást vezetni, néhanapján dolgozni, főzni, élni és még ezt is írni.
U.I.: Kiskertem juliska bab ültetvénye sajnos feladta a harcot, végtelenül csalódott vagyok. Viszont a kalciumhiányt úgy tűnik, felszámoltam, lassan ehetők a paradicsomok és paprikák... downtown urban life, de szép is vagy...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése