Dolgok, amiknek most örülök/amik most jók:
- Észrevétlenül megjártam Toszkánát, ami annyit tesz, hogy bő másfél héten át bámultam bele a szalmasárga dimbes dombos tájba; élveztem a pineta (fenyőerdő) adta árnyékot a kertben; elaléltam a tipikus toszkán villák és dombokra épült kisvárosok látképétől; megkönnyeztem Pisát és Firenzét; már megint csak szívtam és szívtam az emberiség majd' ezeréves történelmét a lelkembe/szívembe; olasznak éreztem magam a fagyizóban (lefordítom: kb öt olasz szót ismételgettem, de akkor is); szarrá áztam Sienában és ezt rég nem élveztem ennyire; táncra perdültem egy tengerparti kisváros spontán hétköznap esti szabadtéri koncertjén; csak úgy voltam este a kisváros zajos korzóján és bámultam a forgatagot; csak úgy voltam kora reggel a kisváros kávézójában és tanultam csak lenni mint ők; csak úgy voltam. Csak úgy lenni jó!
- Megint és megint rájöttem, hogy olvasni jó dolog, sőt, kurvajó! Olvass!
- Az én édes egyetlen drága cicám mostanában születhetett, immáron kilenc évvel ezelőtt, valahol Zugló kertvárosi bugyraiban. A kiskönyvébe írt hivatalos dátum 2015. augusztus 18. (Csak.) A családom genetikáját örökölve pedig ebből letagadhat legalább öt évet!
- Végezetül édesanyám MA lett hetvennyolc éves! Ezt csináljam utána!
A dolog, ami viszont szorongással tölt el/nyomaszt/borzongok tőle:
Vészesen közeleg a szeptember, a sulikezdés, az új munkahelyre vándorlás, a karrierváltás, az évszakváltás, egyszóval a "Kezdés" jelképes hónapja. Kilenc hónapja tart a nagy semmi és számomra egyelőre nincs új kezdet. Hol van, meddig várat, merre keressem, megtalálom-e, fasz tudja! Ha a munka szóra gondolok, fojtogató szorongás tör rám és kétségbevonom, hogy képes lennék-e rá, hogy el tudnám-e már viselni újra a felelősséget. Ettől a heves reakciótól pedig megijedek és hopp, a szorongás máris az egekben! Életképtelen felnőttnek érzem magam. Mondanom sem kell, hogy hihetetlen fos érzés...
U.I.: Az olasz IKEA-ban lehet kapni Aperol spritz-et! Na ez a dolcsevítá!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése