Mély hallgatásba burkolózom... időm sem volt, picit itthon sem voltam, múzsa sem csókolt meg, vagy olyan dolgok suhantak csak át az agyamon, amikről nem érdemes vagy nem lehet írni. Sok minden kavarog bennem, harcolok kétséggel, szorongással, idővel, kérdőjelezek, bizakodok aztán lehervadok, újraépítek, elhallgatok és kimondok, egymásután és egyszerre...
Négy napot töltöttem Bergamoban és környékén, vidám low budget üzemmódban, egyik legkedvesebb barátnőmmel és egy ryan-air méretű, ingyen felvihető teeny-tiny hátizsákkal. Külön büszke vagyok az utóbbira, hogy én, azaz én, elfértem benne és nem szenvedtem hiányt semmiben. Hoztam a szokásos formám, úgyhogy volt zuhanyzós mutatványom - ahol magamra húzva a fülke ajtaját, a földön, égnek meredő lábakkal találtam magam -, itt inkább csak az egóm sérült és persze megtalált az utazók hasmenése, természetesen egy hajón - hol máshol - ahol nem volt vízöblítéses wc, csak valami szippantós, repülős/hajós típusú... hát ott már a méltóságom is sokat csorbult... Ha van választásod, sose fossál hajón!
Bergamo egy icipici olasz gyöngyszem, szemet gyönyörködtető (és európaiként olyan megnyugtatóan) sok évszázados múlttal; hatalmas kavicsokból és kövekből álló ősrégi utcácskákkal; zabtejet még mindig nélkülöző, cuki kávéházak tömkelegével (uh én csak néztem, amíg utazótársam hörpintgetett); minden nőre széles mosollyal és udvarias gesztusokkal reagáló férfiakkal; kedves, enyhén giccses bed&breakfast hotellel (ahol viszont már tudtak intézni latte di avena-t); pár euróval működő helyi bkk és hajójáratokkal; tengernyi, csodásabbnál csodásabb templommal és a levegőben terjengő, oxigénnel együtt beszívható kultúrával és kulturáltsággal. De persze van temérdek fekete bevándorló; minden utcát elborító szemeteszsákok (komolyan nem értem a rendszert, de tényleg); az angollal továbbra sem mész semmire, úgyhogy utazz olasz tolmáccsal; megszokhatatlan a szieszta miatti nyitvatartás és ne feledd, ha leteszed a popidat egy székre, még a gombóc fagyi is hirtelen a triplája lesz.
Mondanom sem kell, hogy a reptéren a balekot (engem): odafele kiszedték a sorból és betették átvilágítani valami szkennerbe, majd mivel bejelzett a gép a hasánál még meg is motozták; visszafele pedig elkérték a nesszeszerét és tüzetesen átvizsgálták, hogy ugye nem haladja meg a bontatlan kontaktlencsés folyadék a megengedett 100 ml-t...Eközben a barátnő áthozott egy folyadékban úszó olivabogyós dobozt és egy elfeledett szúnyogírtót is... Utazz velem, fizess nekem és átvihetsz bármit!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése