Árvíz, műhelymacska mentés, gyász, műszaki ellenőr és "beázás-van-e", színuszgörbe... az elmúlt pár napom címszavakban... lassan nem tudom, mit vétettem, milyen gyilkos diktátor lehettem előző életeim egyikében, akinek most folyamatosan kapnia kell a karmától...
Árvíz... valakinek katasztrófa turizmus, valakinek az élete, valakinek a munkája. Pasim újpesti műhelyében már térdig áll a víz, lassan be tudunk majd csónakázni... de nagy öröm... Pár napja megint választás elé állított az élet, Dízelről, a műhelymacskáról kellett eldöntenünk, mi legyen vele. Ott nem maradhatott, hisz az egész sziget víz alá kerül. Hozzánk nem jöhet, mert kipróbáltan nem kompatibilis az otthoni "spoiled child"-al, cicapanzióban pedig nem fogadják, mert nincsenek évek óta oltásai. Egy születése óta szabad lelkű, kiskirály "krampusz", az újpesti Szúnyog-sziget császára és fenegyereke... őt próbáld meg bárhol elhelyezni, bezárni. Kedden odaadtuk a helyi állatmentőknek - ők vitték el a sziget és a telep többi cicáját is. Úgy éreztük, a lényeg hogy biztonságban legyen. Tegnap voltam ott önkénteskedni, mindenképpen meg akartam nézni, mi van vele. Mivel nem tehetők össze a többi cicával, így a telepi cicák egy külön részben vannak, kis ketrecekben - teljesen jogos eljárás, amivel nem is lenne bajom, ha nem ismerném a Rosszcsontot és lelkét. Szóval újratervezünk, sokadszorra... Anyukám üres lakásába kerül, napi többszöri felügyelettel, szeretettel, remélem így majd kibírja ő is, meg a lakás is két hétig... Menjetek önkénteskedni akármilyen menhelyre, akárhova. Fantasztikus, erőn felüli munkát végeznek, folyamatos szélmalom-harc az idővel, az emberi nemtörődömséggel, a körülményekkel, a tudatlansággal, a hatalom elforduló arcával szemben, miközben a cicák folyton csak jönnek és jönnek, egyre újabbak születnek és születnek, az emberek szegényednek, az állattartás maga pedig luxussá vált... Egyre növekvő fájdalom van bennem, akárhova nézek ebben az országban és egyre nehezebb csukva tartanom a fülem és a szemem, hogy megvédjem magam, a lelkem és a csordultig telt szívem, akinek éppen elég az a sok nehézség, ami közvetlenül éri.
U.I.: Akiről pedig meghallom, hogy macskát szeretne örökbefogadni és képes tenyésztőtől venni pár százezerért, miközben akármennyit elhozhatna ingyen akármelyik menhelyről, annak eskü eltöröm a kezét! Én szóltam!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése