Behergelem magam

Azt hiszem megint nem vagyok jelen az életemben... ha vissza kéne emlékeznem, hogy mit csináltam az elmúlt egy hétben... hát nem nagyon van meg. Halványan rémlik, hogy egy novellával szenvedtem napokig és talán még most sem jó; pasim beteg, engem is kerülget - mármint a betegség, úgyhogy napok óta Neocitrannal térek nyugovóra; megint nem érdekel az egészséges étkezés vagy bármilyen tápanyag, csak legyen bennem valami; sorozat sorozat hátán, még a Love is blind Habibi-re is ráfanyalodtam, bár utólag csak ajánlani tudom annyira komikus és egyben taszító az arab férfiak elvárási rendszere; minden nap fél órát ülök döbbenten a Threads-et bámulva és siratom a magyar oktatási rendszert és azt, hogy senkit, de senkit nem sikerül már megtanítani helyesen írni... úgy tűnik egész sok mindent csináltam mégiscsak, igaz ebből értelmes nem sok volt. Eme számtalan hasznos program közben adódó, agyamat esetleg nem lekötő percekben pedig visszaszámolok péntekig, a temetésig... nem nagyon tudom szavakba önteni mit érzek ezzel kapcsolatban. Az agyam ilyenkor lekapcsol, mint egy biztosítéktáblában a kismegszakító - megakadályoz minden mélyebb elemzést, (bele)érzést, gondolatot: az esemény közeledik, nincs előle menekvés, szeretnék már utána lenni és soha vissza sem emlékezni arra a pár órára. Pedig a neheze, Drágám, még csak utána jön! 

Eközben volt egy amerikai elnökválasztás, a lehető legkétségbeejtőbb végeredménnyel... a világ és az emberiség tényleg kitárt karokkal rohan a sötét, legmocskosabb középkor felé! Ha belepillantanál, mi vár rájuk és lassan ránk is, szívből ajánlom Nicholas J. Fuentes szélsőjobboldali véleményvezér faszfej nagy port kavaró videóját, ahol kárörvendően, arcára fagyott ördögi vigyorral magyarázgatja, hogy aszongya "Yes, Men win again! We control your body! Your body, my choice, forever!"... A bizonyára kétcentis farokkal, látens meleg gondolatokkal és bántalmazó gyerekkorral bíró Nicholas - ha nem esett volna le, nőgyűlölő, tagadja a holokausztot és természetesen ha megkérdeznék, globális felmelegedés sincs, elment az eszed fehérnép! Ilyenkor elgondolkozom, hogy például az egyik általam kedvelt jógaoktató, akinek imádom az óráit, aki órákig tud mesélni a csakrákról, a női energiákról és a jóga szépségeiről és nem mellesleg háromgyermekes anyuka, ő vajon mit láthat ebben az oldalban és hogy az istenbe lehet Trump-szimpatizáns? Mit gondol, vajon rá vagy lánygyermekeire mi várna egy ilyen rendszerben? Bármi jó? Bármi más, mint a férfiak talpának tisztára nyalása, testük-lelkük igába hajtása és alávetése akármilyen borzalomnak? Hogy tudja bármelyik XY kromoszómás emberi lény elhinni, hogy egy ilyen ideológia egy morzsányit is érte van és akármennyire is emberi számba lenne véve? Hol él az illető? Mi kell még nekik ahhoz, hogy ez leessen? Ép ész biztosan, de azt hiszem az már nem elég... Ha jobban belegondolok, nem sok minden választja el az én Habibi sorozatom férfi tagjait ezektől a hímsoviniszta nyugati köcsögöktől... mert nekem egyre megy, hogy milyen ideológia mentén süllyesztenék állati sorba a női nemet, a szándékolt végeredmény ugyanaz! Mindkettő ugyanarra játszik, a nők feletti totális és kérlelhetetlen elnyomásra, a teljes megtörésre! Elítélheted te, te magadat nyugati, felvilágosult, keresztény értékek mentén méricskélő és felsőbbrendűnek kikiáltott ultrajobboldali fehér ember az arabokat és kultúrájukat, de mégis milyen alapon? Mégis mitől lennél te több, az emberiség megmentője, az egyetlen igaz út tudója? 

Ha pedig még tovább hergelnéd magad a témában, kérlek nézz utána a Dél-Koreából induló 4B mozgalomnak, lehet szükséged lesz rá hamarosan! Ijesztő és elszomorító, hogy 2024-ben nők csoportjainak tömegesen kell ezt az utat választaniuk, mint egyetlen menekülési lehetőséget a mindennapok kétségbeejtő borzalmai elől... 

Idevágó könyv az év elején olvasott A hatalom Naomi Alderman-tól: az alapfelvetés zseniális, eljátszik azzal a gondolattal, mi lenne, ha hirtelen a nők olyan szuperképességre tennének szert, amivel játszi könnyedtséggel kerekedhetnének felül a férfiakon. Vajon fel tudnának-e nőni a feladathoz, túl tudnának-e lépni az évezredes elnyomások és megaláztatások adta zsigeri bosszúvágyon és valami értelmesre fordítanák-e képességüket? Nem egy egetrengető könyv, de az a megelégedés, ami eláraszt egy-egy nő belső monológjának olvasása közben... ilyen vészterhes időkben rendkívül megnyugtató és kielégítő tud lenni! 

Uff!