Tegnap az emberiség életében nem, de az enyémben nagy dolog történt: az első irodalmi publikációm, az első publikált novellám napja. Online, a Felhő Café blogon. Tűkön ülve vártam ezt a napot, meglátva pedig percekig ugrálgattam a lakásban, mint egy hároméves... Érted, ez nagy dolog! Amikor pedig a címkék között felfedeztem - immáron kitörölhetetlenül - a nevemet, amire majd rá lehet keresni, ha tőlem akarna bárki olvasni... gurgulázó nevetés, gyermeki boldogság és büszkeség, na ezek törtek ki meg fel belőlem! Kurva keményen dolgoztam ebben az évben, hogy a megtört, megcincált, félig eltemetett, félig elfeledett kreativitásomat újra megtaláljam, felélesszem és új kihívást, célt találjak számára! Félúton majdnem feladtam, annyira mélyre volt temetve, azt hittem lehet olyan, hogy egyszerűen fogta magát és szépen elköltözött belőlem, világkörüli útra indult - hogy kipihenje azt ahogy bántam meg bántak vele az elmúlt években - és sose néz már vissza! De visszaédesgettem, vissza ám, mert nagy terveim vannak vele!
Nem tudom, feltűnik-e, hogy ilyeneket írok, hogy terv... Június 2-án, amikor ez a blog indult, a terv szó hallatán remegős sírásroham fogott el, hogy mi az, én nem ismerem, én nem tudom, hagyjanak békén azzal hogy tervezni kell, mert az ember felnőttként, felelősségteljes emberi lényként ezt csinálja, hogy fejlődjön, hogy előbbre jusson, hogy éljen... Hányinger, kétség, kilátástalanság, lehetetlen - csakis ezeket tudtam társítani ehhez az egyszerű, négy betűs szóhoz. Nem mondom, hogy az utam végén vagyok, de azt hiszem a feléig elvánszorogtam. Jobban vagyok, mint június 2-án, erősebb és bizakodóbb vagyok, ami muszáj ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni a gyászt, a jövőt és esetleges kimeneteleit. Vannak tervmorzsáim, részterveim, álmaim, némelyekhez már tudok akciótervet is párosítani - és ezeket még kimondani is félelmetes, mert van bennünk, emberekben ez a buta félsz, hogy ha kimondod nem válik valóra, meg különben is, hogy képzeled! Úgyhogy most félig jól kimondom - ha jobban belegondolnék most ezekbe még pár könnycseppel is megpecsételném ezt - és majd ha valóra váltak akkor beszámolok róluk!
Szóval itt az első mérföldkő, csak hogy az eszedbe véssem még egyszer, az első publikált novellám. Élet címmel, mert bizony az élet inspirálta... Keress rá kérlek, mert belinkelni, na azt itt nem tudom! Tudod, megtalálsz a címkék között is!
U.I.: Fun fact rólam: csakis zokniban tudok dolgozni a gép előtt... rossz vérkeringés, hülye beidegződés, akármi, egyszerűen addig nem érzem magam felöltözöttnek és késznek, amíg nincs rajtam zokni. És igen, még nyáron is, 50 fokban!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése