Amplitúdó

"Az amplitúdó szó a fizikában és matematikában használatos, és egy hullám vagy rezgés maximális kitérését jelöli."

"Az amplitúdó az egyensúlyi helyzet és az egyik szélső helyzet távolsága. A két szélső helyzet távolságát a rezgés tágasságának nevezzük."

Keresem a fogalmaimat a hogylétemre. Én és a kedvem vagyunk maga a rezgés tágassága, amik rég nem látott amplitúdókat értek el az utóbbi időben. Három napja épp a konyhában, a földön kuporogva és pokrócba csavarodva ért a kilengés, a húsz percig ömlő könnyekből és szinte csuklásig hergelő sírásból ítélve bizony a nullától negatív irányba. Mi volt a baj? A minden, így egyszerűen. Az élet, ahova jutottam, a balekságom, a felnőttségem kudarca, a kilátástalanságom, a mi a faszomat is értem el eddig kétsége, a mit rontottam el, mint állandósult kérdés a fejemben, a múlt megszépült könnyedtsége és a jövő fojtogató bizonytalansága... ahogy az előbb is mondtam, a minden volt a baj. A kibaszott minden, ami engem nyomaszt, de kurvára és nem tudom, mások hogy csinálják, hogy őket nem! Vagy csak nem mondják? 

Összesen kettő, azaz két napig voltam alkalmazott. Aztán felmondtam azonnali hatállyal, amire a próbaidő lehetőséget ad, következmények nélkül. De a jogszabályban nincsenek arcok, érzelmek, nincsenek szemtől szembenek, kínos pillanatok, amiket bizony az embernek át kell majd élnie. Amikor felvállalja, hogy egy balek. Az év balekja. És természetesen az év alkalmazottja. De erről ennyit is, mert ugye nekem az a jó, ha nem indokolok, nem magyarázkodok, mert abba nem lehet belekötni. 

A legmélyebb szintet elérő, negatív előjelű kilengést egy fellendülés követte másnap, ahogy a fizika tudománya szépen meg is jósolta volna előre. Lett elhatározás, amit aztán tettek követtek és hol kötöttem ki? A régi munkahelyemen, a szerkesztőségben, egy régi kedves kollégám társaságában, aki mindenben segített. Két évnek kellett eltelnie, hogy vissza tudjak oda menni, hogy tudjak találkozni bárkivel a szerkesztőségből... ennyi kellett, hogy utána ne roskadjak össze. Hogy csak kellemes nosztalgia-érzettel és szívemet eltelítő hálával menjek onnan haza, hogy még mindig milyen kedvesek velem... Cikkekre vadásztam, amiket anno bár szeretettel és lelkesedéssel írtam, de csak mellékesnek gondoltam... Majd meglátjuk, mit tudok velük kezdeni, mindenesetre ha bárki drukkolna, előre is köszönöm! 

És hogy mi van ma? Mára a csendességet, a csendes elmélyülést tűztem ki magamnak és kibaszottul hálás vagyok, hogy ezt ma meg is tehettem. Ennek eredménye egy "házi feladat" novella kipipálása, illetve ez, hogy végre volt két összerezdülő agysejtem, aki idekívánkozott hogy kiadhassa magából, ami benne van. Az estém további része szintén írással fog telni, legalábbis ajánlom magamnak, ha már minden körülmény adott hozzá. És persze a régóta halogatott microneedling pillanatokkal, csak hogy girlie girl moments is legyen... Ha csinálod Te is, jól teszed, ha nem, próbáld ki! Ha meg nem is tudod mi az, akkor itt az idő, hogy utána nézz!