Hablaty

Ahogy az első adag bejglim, úgy esek szét én is évvégére. Úgyhogy csak pár gondolat, hogy eszembe juttassa, milyen írni, hogy lehet valamiről elgondolkodni meg különben is, az a körülbelül 10 olvasó ne maradjon hablaty nélkül ma sem: 

- A bejgli. Nagy falat, amire idén anyukám helyett én vállalkoztam. Sajnos nem találtam meg az ő bevált receptjét, de úgy gondoltam, így is viszem tovább a hagyományt. Két adag, összesen nyolc rúd diós és mákos, klasszikus Lajos Mari-féle, majdnem egy kiló porcukorral! Szépnek nem nevezhetjük - négyet a fólia tart össze és az istenek - de legalább tömény cukor és ezért bizonyára finom is! 

- Újabb novellám érte el az örök online mezőket, avagy második megjelenésem a Felhőcafé oldalon! Beárnyékolta az örömömet, hogy a Facebook  röpke 10 perc után úgy gondolta, túl sok a káromkodás a megjelenést beharangozó poszt leadjében... Ebben most igazat is adok neki, úgyhogy jelentés-intézkedés-újragondolás után örök hála és köszönet, hogy más szöveggel, de legalább ország-világ előtt kint a bizonyíték! 

- Szeretek jógázni. Ezt csak itt hagyom, leginkább magamnak, emlékeztetőül, hogy ha újra elfelejteném, mert mostanában hajlamos vagyok rá. Megsúgom, néha bizony közben sem szeretem, nyilván mert szégyellem, hova juttattam a testem, hogy nehéz versenyezni a húsz évesekkel, meg a lelki izék miatti korlátaimmal... és igen, tudom, értem a lényegét, hogy ez nem verseny! 

- Fajgerné után szabadon, avagy feminista irodalomra vágysz? Inspirálódj festményeiről, majd térj be értük a helyi könyvtárba! Ha ezt most nehezen érted, akkor ne aggódj, még szándékozom írni róla és sodró hatású jelenéről, no meg nőművészetéről! Volt szerencsém nemrég egy eat art eseményén részt venni, az államat folyamatosan össze kellett szedni a padlóról és még próbálgatom a fogást, hogyan is írhatnék méltón az estéről.