Rémálomszerűvé váló életem helyett inkább egy újabb fun fact-el jövök, mert az jobb lesz mindenkinek. De tényleg!
Na szóval, gondoltad-e volna valaha, hogy volt idő, amikor Ámerikában postán adhattak fel gyerekeket, igaz, csak 23 kg alatt. 1913-ban ugyanis az ottani postaszolgálat bevezette új szolgáltatását, a csomagküldést, az előbb említett 23 kilogrammig. Az emberekben sokkal nagyobb volt a bizodalom mind a posta, mind a postások felé, sőt még nevetségesen olcsó is volt, olcsóbb, mintha vonatra ültették volna a gyerkőcöt. "Az első ismert eset Ohio államban történt, amikor Jesse és Mathilda Beagle a nyolc hónapos fiukat, Jamest küldték el postán a tőlük alig néhány kilométerre lakó nagyszülőkhöz. Tettük oka a spórolás volt, hiszen az út csupán 15 centbe került, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy a gondoskodó szülők kötöttek a csomagra egy 50 dolláros biztosítást is." Volt olyan kislány, aki 120 km-t is utazott, szintén a nagyihoz. Viszont bármennyire "élősúlyt" vittek a csomagokban, nem voltak kötelesek az út során élelemmel és vízzel ellátni őket, nem úgy mint az állatokat. Körülbelül két évig volt érvényben ez a lehetőség, 1915-ben végleg megszüntették az utaztatás eme kifacsart módját. Bár én nem csodálkoznék, ha lassan újra lehetne majd ilyet csinálni online, rendeljünk-és-ki-se-lépjünk-az-utcára világunkban...
U.I.: Eközben életmentő évad került fel a Netflixre, a Queer Eye legújabbja: az egyik legmeghatóbb, legsírósabb, legtanulságosabb reality és per pillanat én most vágynék is rá hogy jöjjön a Fab 5.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése