Az élethez nem kellenek nagy dolgok, meg úgy igazán sok sem. Erre igazán akkor jössz rá, amikor épp tényleg nem adatik meg sok minden. Mondjuk az, hogy kinek mit jelent a JÓ élet, vagy akár az elégséges, a bőséges, az már igen szubjektív. Kurva sok mindenhez tudunk alkalmazkodni, de egyhez minden körölmények között ragaszkodjunk foggal-körömmel: a jó öreg humorérzékünkhöz! Mert ha az elhagy, az felér egy halálos ítélettel!
Nagyon nehéz idők jönnek, folyamatosan küzdök a rettegéssel, a szorongással és szinte minden nap egyszer kimondom: FÉLEK! Tépelődök, hogy kiírjam, ne írjam, őrlődök a néma aggodalom és Babits "vétkesek közt cinkos aki néma"-ja között.
Amíg eldől a mérleg nyelve erre vagy arra, addig erőt merítek a humorból, az élet legfontosabb fűszeréből. Álljon itt egy ezt is alátámasztó idézet, ami egy számomra máig megfejthetetlen, egyúttal elfelejthetetlen, nagyon is ellentmondásos könyvből származik, Dan Simmons Hyperion-jából. Kétszer olvastam el, kétszer gondoltam hogy már majdnem megvan, aztán eltelt két nap és megint nem értettem. Egyik kedvenc karakterem belőle a Költő, akinek szókimondó, kocsisokat megszégyenítően alpári stílusa bámulatos intelligenciával és fergeteges humorral párosul, és aki soha, a legnehezebb időkben sem felejtette el a fenti aranyszabályt.
"... szókincsem kilenc szóra redukálódott. A jegyzőkönyv kedvéért íme az általam ismert szavak jegyzéke: b#szás, szar, húgy, p#na, istenverte, k#rvaanyád, seggfej, pipi, kaka. Egy gyors elemzés bizonyos fokú redundanciára világít rá. Rendelkezésemre állt nyolc főnév, melyek hat dolgot jelöltek; a nyolcból ötöt igeként is használhattam. Megtartottam egy vitathatatlan főnevet és egy melléknevet, amit szintén lehetett igeként vagy káromkodásként használni. Új nyelvi univerzumom két egytagú szóból, három összetett szóból, két csecsemő szintű szótagismétlésből és két kéttagú szóból állt. Kifejezőeszköz-táram négy lehetőséget biztosított az anyagcsere témájának körülírására, két hivatkozást az emberi anatómiára, egy lehetőséget az isteni büntetés kérésére és egy megszokott hivatkozást a közösülésre. A maradék egyet, melyben szintén ott rejlett a közösülésre való felszólítás, rám nem lehetett alkalmazni, lévén anyám halott. Mindent egybevetve, elég volt."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése