hogy romantikus alkat vagyok, de szép lassan be kellett látnom, hogy a való életben és tettekben számolva csöppet sem. Fejben persze megvan, el tudok alélni csöpögős, romi filmektől és néha kifejezetten keresem ezt az érzést, de ha belegondolok, hogy mindez velem történne meg, hát én inkább kimenekülnék a világból. Hibáztathatom a családomat, hogy sosem láttam tőlük még a legapróbb jelét sem ennek, de azóta igen sok idő és terápiás óraszám eltelt, most már csak én vagyok és az én frusztrált korlátaim.
Persze a romantika mindenkinek mást jelent. Egyik legkedvesebb barátnőm például még mindig várja, hogy élete aktuális párja mezei (saját két kezével szedett) virágcsokorral lepje meg őt, de biztos vagyok benne hogy egy "kiöltözős", gyertyafényes meglepetés vacsorának is nagyon örülne. Mások vagyunk, ki egzotikus nyaralásban, ki csokiban és virágban méri a szerelem hőfokát, ki meg annak örül, ha aznap leteszik helyette a gyereket és elpakolnak a konyhában/fürdőben, míg ő elmegy a barátnőivel és szépen, megérdemelten berúg kikapcsolódik.
És hogy mi az én pasimnak a romantika? Hétvégén kétszer is "romantikus sétára" invitált a Dunakanyarban a vízpartra, ami nála annyit tett, hogy a köves, sziklás, utunkat álló korhadt fákkal megspékelt talajon bukdácsoltunk, másztunk, iszapba ragadtunk és káromkodtunk, elcsépelt kifejezéssel élve megküzdöttünk az elemekkel. De az idő gyönyörű volt, a Duna csendes és békés, az élmény pedig párterápiának is elment!
És ha már itt tartunk, mi nekem a romantika? Virág csakis cserepes formában jöhet, süi pedig mindenmentesként. Nem dobnék ki senkit az ajtón, ha egy világkörüli úttal lepne meg, de amíg erre várok, annak is örülök, ha valaki bepakolja a mosogatógépet helyettem, amíg én elmerülök a forró kádban a Love is blind legújabb évadával.
És Neked?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése