Csacskaságok

- A macska csacskaság: kedves négylábú lakótársam hétfőn kisebb műtéten esett át, eredménye egy hétcentis műtéti varrat és egy tölcsér. Nevezett egyén jól van, én pedig egyre büszkébb és büszkébb vagyok rá, ahogy a megalázó műanyagot viseli, ami alázatra és türelemre tanítja őt. És ez jó dolog, mert nevezett egyén ezeknek igencsak híján van, lévén elkényeztetett, agyonszeretett lakáscica. 

- A büszke csacskaság: A belengetett 200 km-em összegyűlt az edzőtermi spinning kihíváson, rég voltam ennyire büszke magamra, hisz ellene mentem mindannak, amit valaha gondoltam magamról (vagy egyébként mások rólam). Kellene egy új kihívás, Kos énem vérszemet kapott...

- A nem kicsi érzelmi csacskaság: Még csak csütörtök, de már az érzelmi skála minden kis zegzugát bejárta a lelkem, a héten szedtem már össze magamat a fospincéből, öntött már el a szarcunami, dobálgattam már magam ide-oda, kétségek között hánykolódva, sikerült hétfőn a legaljával indítanom, ma talán a közepesben vagyok és még hol van vasárnap. Mert ugye ma még csak csütörtök van...

- A döbbenetes csacskaság: Néha úgy érzem, elraboltak az ufók és egy másik idősíkra/másik univerzumba dobtak vissza, ahol normális és elfogadott dolog Hitlert újra hozsannázni és visszavágyni. Mi a fasz bajod van emberiség? Hol, hogyan és mikor mentek el otthonról megint? Ugyanitt kérdezném az emberek józan eszét, hát az hol marad? Elvitte a Nemzeti Dohánybolt, a Hell meg az M1? 

- A tompa csacskaság: Olyan érzésem van, mintha mindenen és mindenkin valamiféle tompaság ülne, tisztelet a kevés kivételnek. Mennek el a napok, egymás után és esténként mindig megállapítom, alig csináltam aznap valamit, pedig nem lazsáltam. Minden lassított üzemmódban történik, miközben a percek, órák illannak, mint a kámfor. A végeredmény pedig egy folyamatos elégedetlenség és egykedvűség, akik párban járnak, kézenfogva egymást...

Nincs tanulság, ma csak csacskaság van.