- ha még nem vettél részt csoportos párnacsatában. Mert bizony jó pár évvel ezelőtt, olyan jóféle silent disco módon rendeztek egyet a Clark Ádám téren. Vittem párnát, két kísérőt akikre rábízhattam a szemüvegem és gyerünk, üsd vágd nem apád! De ne gondoljátok, hogy ez olyan béna ad hoc szervezés volt, nem nem! Volt kérem moderátor, és voltak dobok, amik adták az ütés-vágás rítmusát. Hát én komolyan imádtam, hetente kellene egyet rendezni, sok agresszív köcsög kiélhetné a vágyait puha, viszonylag békés keretek között. Több párnacsatát a Parlamentbe!
- ha nem voltál még tereptárgy egy macska/kutya életében, életterében. Mert én az vagyok Benjaminéban. Nincsenek fizikális határaim, intim terem, én csak egy megmászandó domboldal vagyok a pihe-puha ágyon, vagy ugrálóvár, ha épp rájön a reggeli ramazuri! Pár éve egy laparoszkópiás alhasi műtétből tértem haza, hetekig figyelnem kellett h semmit de tényleg semmit se emeljek, pakoljak, hajoljak. Na kérem ott követtem el a hibát, hogy erről nem tájékoztattam őfenségét, aki fél órával a hazaérkezésem után - végre itt a kisajátítható tereptárgy jeligére - hatalmas lendülettel landolt a hasamon. Olyan üvöltést még nem hallattam, ő pedig olyan gyorsan még nem ijedt meg hangtól és pattant le rólam, mint akkor! Az eredmény? Bevérzés a hasamon és erődszerűen körém rakott párnák hetekig... és Beni feje az áthatolhatatlan védelem láttán.
- ha nem basztál még be olyan istenesen... ez persze disszonáns mondat, megértem! Egyrészt absztinens vagyok, tehát nem célom reklámozni az alkoholfogyasztást, másrészt mondhatnád, hogy akkor hol a kokó, meg az ecstasy meg a többi számomra ismeretlen hülyeség. Szóval máris módosítom és azt mondom, ha még nem voltál tudatodon kívül, jelentsen az számodra bármit. Elveszteni úgy a kontrollt, hogy azt sem tudod hol vagy, hogy lebegsz, hogy minden jó, hogy pont ott vagy ahol lenni akarsz, és nincs benne az égadta világon semmi félelmetes. Na erre az érzésre gondoltam. Ki piával, ki más szerrel, ki szexel, ki a természetet járva, ki meg csak technot hallgatva jut el ide, de egyszer életében jusson el!
- ha még nem áztál szarrá, de tényleg bugyiig, az esőben! Hidd el, a szentségelés előbb utóbb röhögésbe fordul át! Akkor is, ha a legdrágább cipődről van szó!
A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni, de... Ezek icipici, apró, szinte jelentéktelen momentumok, amik nem bántanak sem Istent, sem embert, nem visznek előre a világban, nem kell hozzájuk se pénz, se paripa, de mégis összeköthetnek embereket, megtölthetnek szíveket és szívesen fogsz rájuk emlékezni ott, a legvégén!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése