Még hat óra sincs, de máris tele a feed-em nőnapi posztokkal. Olyan szívesen látnék egy statisztikát, hogy ezeket a posztokat javarészt nők vagy férfiak generálják, mennyi mögötte az eladási szándék és mennyien gondolják ezt tényleg komolyan. Különben is miért van ez a nap? Már eleve gyanús, hogy miért is kell külön egy nap amikor hozsannákat zengünk a nőkről? Miért kellett egy nap, amikor megemlékezünk arról, hogy a nők egyenjogúak a férfiakkal? Hogy igazából mi van?
Én nem kívánok boldog nőnapot, mert számomra mi sem természetesebb, hogy egyenrangúak, egyenlők vagyunk a férfiakkal. Nem is tudom, melyik nemet kell erre inkább emlékeztetni, mert hát kedves Nőtársaim, Ti sem álltok ezzel valami jól. És a nap végén, a bajaink végén, amikor a legnagyobb szükségünk van segítségre, csak egy másik nő fog segíteni, ha egyáltalán segít. Az alap, hogy végre meg kéne értenünk, egyforma jogok illetnek meg minket a férfiakkal, amiből egy morzsányit sem szabadna alábbadni, csak hogy szeressenek, elfogadjanak, előbbre jussunk, ésatöbbi... De azt is fel kéne fognunk, hogy nagyon nagy bajba kerülünk - mint a történelem során már igen sokszor - ha nem fogunk össze, ha nem zárunk össze, ha a nő nem segíti, nem karolja fel a másik nőt, mert a harc végén - mert ez egy harc lesz és már most is az - csak egymásra számíthatunk. Ennyi áskálódás, fúrás, kibeszélés, kibaszás csak nők között létezik, a férfiak meg röhögnek rajtunk - joggal - és összefognak, akárhol és akármikor. A tesztoszteron, a macsó ösztönök, a péniszirigység végső soron összekovácsoló erő náluk, mi meg inkább kitépjük egymás haját, mondván micsoda ribanc a Klári bazdmeg hogy ránézett a Ferire!
Így hát kedves Nők, Nőtársak, én Boldog Összefogás Napját kívánok mindannyiunknak, hogy essen le végre a tantusz, hogy csak egymásra számíthatunk! Ismerjük el, hogy mennyire erősek, okosak, kitartóak, ügyesek, furmányosak, sokrétűek és akaratosak vagyunk, szeressük azt, hogy egyszerre vagyunk a gyengébbik és az erősebbik nem, hogy egyenrangú életünk nélkül nincs jövő és nincs élet ezen a Földön, és hogy mi lehetünk csak egymás igazi támaszai! Csak mi értjük meg igazán, mi zajlik egy női fejben, csak mi vágjuk le félszavakból egy másik nő érzéseit, bajait, fájdalmát, szorongását és keserűségét! Támogassuk, szeressük egymást, így talán magunkat is megszeretjük!
Ancsa köszönöm szépen bagyon tetszik!
VálaszTörlés