Kb. két hete jött szembe Szentesi Éva új könyvében egy mondat erejéig, hogy lehet-e (pedig állítólag kellene) egy hét alatt 30 féle zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani. Akkor (is) legyintett rá egóm nagy bőszen, mint évek óta mindig, ha hallottam erről - ki ha én nem, a nagy ősvega, az egészséges életmódot folytató, a... na szóval a minden. De csak nem hagyott nyugodni, mondom jó, akkor írni fogom egy hétig és persze éreztem a győzelem édes ízét a számban. Elbizakodott elméletein nagyra hízott egóm hátradőlt kényelmes karosszékében, de előtte még megbarackozta a buksimat és megnyugtatott, ne izgulj, neked ne menne, Velem együtt? Cö-cö, ne viccelj!
Jelentem, nem ment! Ma jár le az egy hét. Tegnap este magabiztosan elővettem a listámat és számoltam. Aztán újra számoltam. Aztán elkerekedett a szemem, kiszáradt a szám és hangosan anyázni kezdtem! Még előtte utánaolvastam a "pontosabb" szabályoknak, így gyorsan hozzáírhattam egy gabonát és egy olajos magvat. Így lett meg a szégyenteljes 18-as darabszám. Értitek, nekem! 18!
18!
Kirongyoltam a konyhába, feltéptem a hűtőt és kipakoltam a fellelhető, hetek óta ott árválkodó dolgokat. Lett belőlük egy gyors karalábé leves és egy egészben sült karfiol. Utóbbi fenséges, Mautner Zsófi receptjét hellyel-közzel követő módon készül és nem ettél még finom karfiolt, ha így nem kóstoltad. Bekanalaztam remegve pár kanál levest és sátáni kacajjal irhattam fel a listára, karalábé.
19!
Ma még hozzájön a karfiol, meg talán a céklával tudok még kezdeni valamit, de így sem lesz meg a 30. De hogy a faszomba? De tényleg? Meg akkor azt hogy kell ? Csak hogy végképp összeomoljak, végiggondoltam a pasimnak készített ebédeket... hát nála még szarabb a helyzet, azt már össze sem mertem számolni, minek?
Az már biztos, hogy előre nem tudsz főzni, mert ha napokig eszed ugyanazt, sosem lesz meg a variációs tárház... Az is kérdés, hogy áprilisban, trópusi vagy legalábbis mediterrán időjárás híján van-e 30 féle, értékes tápanyagokban gazdag zöldség- és gyümölcs, de inkább zöldség, lévén a gyümölcs az gyakorlatilag cukor. Persze hibáztathatom a magyar törzsfőket hogy a faszomnak kellett ebben a medencében tábort verni és ehelyett mehettek volna tovább, le a tengerhez... De nem teszem. Inkább újragondolunk, az egóm meg én.
Ha csak egy tanácsot fogadsz meg ma, az legyen ez: próbáld ki te is egy hétig és írd! És ne feszülj rá, ne azért rágcsálj karalábét meg répát napközben hogy meglegyen a 30, csak csináld amit szoktál. Aztán ne csodálkozz, ha arculcsap az élet! Néha kell az! Néha jó!
U.I.: 23. 23...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése