Jegyzet a gyászról

Hajnalban, edzésre menet az üres utcán anyukámról és a gyász folyamatáról elmélkedtem. Hogy szerintem nincs olyan, hogy majd megoldja az idő, meg majd idővel. A faszt, ha kizárólag az időre várok meg valami isteni csettintésre, eltemetem a fájdalmat a lehető legmélyebbre és vissza se nézek abba a szekrénybe soha többet. Nem véletlen, hogy vannak gyászfeldolgozó, segítő szakemberek. Ha te magad tudatosan, fókuszáltan nem foglalkozol vele, rendszeresen nem veszed elő a fájdalmadat, veszteségedet, az nem fog átalakulni, nem fog "feldolgozódni magától". Olyan ez a folyamat, mint kelt tésztát készíteni. Többször előveszed, püfölöd, gyurkálod, simogatod majd pihenteted - mikor mi kell neki éppen - , adsz neki oxigént, életet vagy teret és addig-addig ismétled ezeket, míg készen nem áll a következő fázisra, a készre sütésre. A lelked-szíved gyúrása mindennél fájdalmasabb folyamat és nem sokan akarunk önként, fejjel előre nekimenni ennek. Egyelőre én sem. 

Meg hát inkább előre akar nézni az ember, futni bele a kibaszott, reménnyel valahogy telepumpált jövőbe, ahelyett hogy visszanézne a szarba, a múltba, a keserű vagy épp szép emlékekbe, amiket egyelőre biztosan szomorúra keretez a gyász. Mert ugye a feldolgozás, az átgyúrás, az baszottul kell ahhoz, hogy egyszer majd az emlék boldog legyen, vicces, kellemes, tompán, valahol mélyen, nosztalgikusan de nem bántón fájó - egyszerűen olyan emlékké váljon, amire vissza is akarsz emlékezni, nem csak menekülni előle.

De nagyon trükkös ám az emberi elme és psziché, a legváratlanabb pillanatokban önti rád a szarvödröt egy emlékeztető felirattal az oldalán hogy halló, itten még munka lenne, meddig várjak? Egy illat, egy íz, egy mozdulat, egy utca és kész, bumm, jön a sírás, megcsap a légszomj és minden megint kilátástalan és szürke. 

Tanulság? Csak annyi, hogy nincs menekvés és biztosan sokadszorra írom le, hogy nem megúszható... Csak halogatható, mert jön velünk, akárhova sodor az élet. Én is cipelem iskolába, munkába, tanfolyamra, új karrierbe, spinningre vagy jógára, moziba, kiállításra, az ágyba, az orvoshoz, legbelül csendesen munkál, alig hallhatóan lüktet, de ha picit is jobban koncentrálsz, hát gecire elkezd sajogni. Ilyen a gyász, ha megúszni akarod.