Szívet melengető dolgok a héten, hét végén összegezve, hogy ebből tanulva ezekre fókuszáljak inkább, ne a fostengerre, ami körülvesz és le akar húzni a mélybe:
- "HavasJulit" olvasni: Mert ezt nem lehet máshogy mondani. Mióta van szerencsém egy írócsoportban lenni vele, még különlegesebb élmény olvasni egy könyvét. Most a Papírbabák volt a soros, ha lehet nekem még jobban tetszett, mint a Nincs Hold ha nem nézed. Talán egy éve mondtam - és azt hiszem értetlen fülekre találtam - egy erdélyi hölgynek, hogy én lassan úgy érzem magam a saját hazámban, mint ő ott Romániában. Liberális vagyok, normális, civilizált demokratikus értékrenddel, papíron szingli és gyermektelen - ezek lassan mind szitokszavak itthon, egy elfojtandó/megsemmisítendő kisebbség tulajdonságai. Meg én haszontalan = női tagja vagyok a magyar társadalomnak, aki jobb híján még arra sem volt képes, hogy adjon a világnak három kis agymosott magyarocskát hitelre. De mivel most csak a jóra szabad koncentrálnom, csak annyit mondok, hogy kérlek olvasd el a könyvet. Mert a szíved legmélyebb bugyrait fogja szólongatni, miközben egy gyomortájéki erős nosztalgia-sajgás lesz minden mondat, minden visszaemlékezés. Bár nem vagyok határon túli, nem vagyok menekült, mégis végigbőgtem a könyv nagyon sok részét, mert átérzem. Mostanában különösen átérzem.
- Örülni egy hegnek: Merthogy Benjamin, a helyi szívtipró kisördög hege csodálatosan, eszméletlenül szépen gyógyul. Ahogy a tölcsérmentes napok száma nő, úgy tér vissza a kisherceg régi antiszociális, hogyképzeledhogyhozzámakarszérniésmegsimogatnielmentazeszedszolga énje, tehát megnyugodhatunk, a műtét és a 12 nap tölcséres megpróbáltatás nem hagyott benne mély nyomot. Itt most csendben, szinte suttogva azt mondanám, hogy sajnos.
- Kapcsolódni tanítványokkal: Merthogy múlt hét szombaton egy egész napot töltöttünk együtt jóban, rosszban, műteremben, tevékenyen, pakolásban, agyalásban, kreatív kiteljesedésben, tanulásban. És a héten ezt szavakkal is kifejezve elismerték, ami ennél a generációnál hihetetlenül ritka. Úgyhogy ennek örülni kell. Sőt még afelett érzett enyhe (icipici, de akkor is) szomorúságuknak is hangot adtak, hogy legközelebb jövő tanévben találkozunk. Nahát!
- Rátalálni vadiúj könyvekre a könyvtárban: Merthogy akinek épp nincs pénze, menjen könyvtárba. Ha pedig szerencséje van, még a legújabb Szentesi Évát is ki tudja fogni, igaz így újra kell igazítania az olvasandó könyvek sorrendjét, lévén a "sikerkönyveket" csak rövid időre kapja meg az ember. De ez legyen a legnagyobb baja.
- Élvezni a napsütést: Mert most már van kérem szépen. Tisztában kell lenni azzal, hogy már most éget, de még elviselhető, melengető, feltöltő, lélekemelő, pihentető és varázsos.
- Új szokásokat bevezetni: Mint például a reggeli hidegvizes arclocsolás, 100 számolásig. Mit ne mondjak, akarva-akaratlanul felébred az ember... Eddig erre tudtam magamat egyedül rávenni, de innen is üzenem Döbrösi Laura Face Yoginak, hogy remélhetőleg jön a többi is vele.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése