A szép esszenciája

A stylist munka szerintem sokkal többről szól, mint drága és szép, netalán előnyös ruhákba öltöztetni embereket, vagy csupán pár ezer szakmabelinek értékelhető/érthető divatanyagokat kreálni. Az igazi stylist megtalálja bármiben/bárkiben a szépet. Nekem erről szól és szólt igazán stylistnak lenni. 

Írtam egyszer, még régen egy cikket a Marie Claire-be a "csúnya" divatról, arról, hogy az ocsmány, viseltesnek tűnő tornacipők, műanyag ronda papucsok és egyéb, átlagfogyasztó számára értékelhetetlenül csúnya dolgok váltak menővé. Mert mi tényleg szépnek tudunk látni egy sima, egyszerű szürke pulóvert, egy túlméretezett, durva anyagú gyapjú kabátot vagy a csúnya divatot elindító ugly sneakert. Mert mi teljesen mást látunk, mint a többi ember - mi az érdekest látjuk benne, a "másságot", a furcsát, a szokatlant, a nem mindennapit, a tabudöntögetőt, a polgárpukkasztót, a kiakasztót, a feltűnőt, a rondát. És erre a látásmódra bizony sok, kurva drága márkát alapítottak, szemtelenül sok pénzt kihúzva zsebekből és pénztárcákból. De én mindig azt mondom, senkit sem kényszerítenek pisztollyal a fejénél arra, hogy megvegyen valami arcátlanul otromba rémséget vagy arcpirítóan átlátszó lehúzást, mindenki önként, önmaga sétál bele a divat csapdájába :)

De visszatérve a szépség viszonylagosságára, ugyanezt tapasztaltam akkor is, amikor öltöztettem - ha a maga intimitásában, esetlenségében pillantod meg a másikat, biztos hogy találsz rajta valami szépet, valami érdekeset ami megfog, amit ki lehet hangsúlyozni, amire lehet építkezni. Nem találkoztam ott, az öltöző 2 négyzetméteres kis intim burkában olyan nővel, akinek ne lett volna valami bizonytalansága, valami bogara saját magával, a saját testével kapcsolatban. És ott, abban a megismételhetetlen pillanatban sosem kellett a másiknak szépet, hízelgőt hazudnom, olyat mondanom, amit nem gondoltam komolyan.

Nagyon szép, de hosszú távon nagyon megterhelő ennyi emberrel foglalkozni, ennyi lelket ápolni, ennyi testet gyógyítani - a receptoraid folyamatosan készenlétben, megállás nélkül dolgoznak, ki sem tudod őket kapcsolni, egy idő után még éjszakára sem. Mert ahogy egy ügyvédtől - ha meghallják a másikról, hogy az - azonnal jogi tanácsot kérnek, egy stylistot rögtön azzal támadnak le, hogy mi a divat... számomra ennél megválaszolhatatlanabb kérdés nincs, mindig azt vágtam rá csípőből, hogy minden! 

És hogy se füle se farka annak, amiket itt most összehordtam? Hát kérlek, ez egy terápiás napló, terápiás írásokkal. Épp elemzem a múltat, a múltamat, a szépet, a képességeimet, hogy megfejtsem a jövőmet. Mert néha nem árt összeszedni, hogy valamit miért is csináltunk, valamiben miért is voltunk/vagyunk jók, hol és hogyan tudjuk azokat esetleg máshol és máshogy hasznosítani. Én épp ebben vagyok.