Napok óta készülök rá, napok óta ízlelgetem ezt a pillanatot. Most kerítettem rá sort, itt ülök és bámulom az üres lapot, a villogó kurzort. Mert az istennek nem jönnek a gondolatok. Mindennek elcsépelt íze meg hamis szaga van. Semmi sem írja le a viszonyunkat. Keresem a szomorúságot, nincs sehol. Keresem a boldog pillanatokat, de azt sem találom. Hol vannak a nagy szavak, a pátosz, a fájdalom, a kín, a gyász? Sehol.
Mint Te. Te sem vagy sehol. A nihil maradt utánad, egy befejezetlen oldal, egy végig sem vitt élet, egy ki nem mondott mondat. Nincs többé "Boldog Anyáknapját", nincs többé felmehetek délután, nincs többé ráérsz most, nincs többé meg tudod ezt oldani, meg tudod ezt mondani, meg tudod ezt fejteni, meg tudod ezt csinálni. Kérdések maradtak, válaszok nélkül. Én még nem vagyok válasz. Nem tudom, hogy kell annak lenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése