Emlék-leltár

Mert kimondom újra és újra, hogy szeretek listákat írni! Szóval az úgy történt, hogy volt a múlt hét, meg annak a végén egy hosszú hétvégének mondható erdélyi látogatás, Csíksomlyói búcsúval, eszem-iszom dinomdánommal összekötve. Valahogy az kívánkozik ki, hogy írjak erről egy hevenyészett listát, fene tudja kinek és minek az okulására. De elég, ha magamnak összeszedem szépen, hogy lássam, hol járt a testem, lelkem, eszem! 

► Megjelent végre az Évszakok magazin nyári lapszáma, benne két cikkemmel. Most, hogy nem vagyok belső munkatárs sehol de sehol, nekem nagyon nagy szó, pláne hogy a kiégésről és erről a naplóról is írhattam benne. Évfordulós jellegű megjelenés volt, két nap eltéréssel, de egy évvel a napló indulása után jelent meg a sajtótermék! Szimbolika, számmisztika és szimplán jóleső borzongás a köbön! 

► A fentiek mellett, pár nap különbséggel megjelent két novellám is, egyik a Női váltó magazin, másik a Felhő Café oldalán. Nem hencegés, bár tudod mit, dehogynem, az, meg bibibííí, de összesen már hét, azaz hetes novellám kering az online térben, rákereshetően! 

► Befejeztem és más is rámondta az áment egy olyan novellámra, ami már régóta kikívánkozott, amit remélem Ti is látni és olvasni fogtok valahol, valamilyen formában. #fingerscross

► A hét eleje egyébként megküldött egy altatásos, egynapos nőgyógyászati műtéttel, igazából már nem is számolom, jegyzem ezeket, csak csendben megyek és csinálom. Vért vesznek, felkészülök, hálóinget mosok, korán kelek, éhezek és szomjazok, vénát keresnek kétszer, altatnak, olyan kedvesen, tb alapon aláznak, felébredek, hazamegyek. Reméljük, hogy egyszer minden ilyen napom értelmet nyer. Btw jól vagyok. 

► Erdély, pontosabban Csíkszereda, egy évben egyszer látott barátok, akikkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mintha haza, valami elveszett Magyarhonba érnék, ahol nyitottság van, elképzelhetetlen vendégszeretet, értékek de úgy tényleg és valami, ami belőlem már rég kiöletett: magyarságtudat, sőt annak szeretete. Mert borzalmas arra ráeszmélni, hogy neked ez már semmit sem jelent, de ez így nem is igaz, mert ha legalább a semlegességet, a nihilt érezném. Ehelyett keserűség, düh, tehetetlenség és szégyen van, amiket már el sem tudok rejteni székely barátaim elől. Máshogy, más gyökérből táplálkoznak a fájdalmaink és nehézségeink, megértjük de mégsem értjük a másik baját. Mert nem vagyunk a másik cipőjében, itt fogy el az ép ész és nem elég az empátia, hogy ezt felfoghassuk! Egy óvni- és féltenivaló, csodálatos zárvány Erdély az időben és térben, amit nem szabadna politikai célokra használni, amit csak és kizárólag azért kéne támogatni, mert az ott élők példaértékű makacssága tartja még életben, mindannyiunkért!  

► Sokat és mélyen beszélgettem a vendégség alatt, kaptam új szemszögeket, útravalót, amiken lesz mit agyalni itthon. No meg két kiló pluszt a traktáknak köszönhetően, valamint egy csúnya leégést a homlokomra és orromra, nem mellesleg egy kezdődő árpát a szememre! Gazdag útravaló, az már bizonyos! 

Fáradt vagyok lélekben és testben, utóbbiban talán egy kissé elnehezült is, de kellenek az ilyen hetek, hétvégék. Az én bűnbocsánatom - bár nem törekedtem erre - abban nyert feloldozást, hogy megszűntek a műtét utáni fájdalmaim. Mert voltak. De azt is gondolhatom, hogy addigra léptek működésbe a gyógyító testi mechanizmusok. Mindkét értelmezésben tudok hinni, mindkét értelmezésben megtalálom a magam misztikumát. Ez ebben a szép! Na ugorjunk neki a következő heteknek, lehessen róluk is listákat gyártani!