Szókimondó asszonyság akarom mondani Szeleburdi asszonyság, ez lennék én, de előbb egy pillanatra megállok a szókimondónál. Remélem van, akinek megvan a Szókimondó asszonyság, Sophia Loren egyik nagyon kedves filmje, gyerekkorom egyik nagy kedvence. Imádtam a szinkront, imádtam hogy be nem állt a szája, hogy hisztérikus és teátrális volt, és persze imádtam, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű is. No meg rátermett, agyafúrt és még sorolhatnám. Nohát, el is felejtettem, hogy ekkora hatással volt rám ez a női karakter, csak úgy mint Ripley az Alien filmekből vagy Kim Basinger a Batmanből. De ez más sztori, más bejegyzés.
Hol tartottam? Igen, szeleburdi, az lennék én, és talán Te is magadra ismersz majd a listámban. A tegnap este volt egy újabb csúcspont, ezért gondoltam összeírok pár picinykét arcpirító, magamban magamon rötyögő momentumot, avagy milyen egy kicsit szétszórt nő testében létezni:
- A tegnap estém: a már múlófélben lévő árpámat még meg kell küldeni pár szemcseppel nappalra, éjszakára pedig kenőccsel, és én mint lelkiismeretes páciens tegnap is így tettem. Utóbbit közvetlenül lefekvés előtt kell, merthogy utána vaksi leszel, csak a körvonalak, aranyapám. Tubus kinyít, szembe benyom, tubus bezár, odaslattyog ágyhoz, középkorú nőként kéz- és lábfej bekrémez és elégedetten fej letesz a párnára. Majd szem kipattan, harsányan felröhög és rájön, hogy kurvára a jó szemébe nyomta a gyógyszert. Tehát takaró le, papucs fel, fürdőszobát becélzom, de megnehezíti az ügyet, hogy krémes a lábam és baromira csúszkál a papucsban. Na de kiérek, most akkor nyomok a másikba is krémet, de onnantól már mindkét szememre homályosan látok, valahogy visszabotorkálok és végre lefekhetek nyugodtan. És most valamiért - kételkedsz persze ha eddig eljutottál az olvasásban - az angyalok mellettem voltak, mert legalább nem jött rám a pisilhetnék mindezek után. Az bebaszott volna!
- Ma is volt a következőre precedens, ami után már biztos voltam, hogy a listát meg kell írnom. Nyilván mint bárki más, én is küldök magamnak emailt, ha valami fontosat meg kell jegyezni, le kell menteni, stb. És rendszeres, hogy azonmód elfelejtem, hogy elküldtem és majdnem minden alkalommal rácsodálkozok hogy jééé, kaptam valami emailt de ki küldhette? .... Ne is mondj semmit...
- Teljesen alap, hogy elfeledkezem arról, hogy elindítottam egy mosást. A rekordom azt hiszem három nap volt... Hát, egyszer minimum újra kellett mosnom azokat a ruhákat.
- Én és a Revolut. Nagyon új vagyok Revolut fronton és itt érzem leginkább, hogy mekkora boomer tudok lenni X generációsként. Hetek óta képtelen vagyok beállítani a kártyás fizetést, rendre azt hiszem, hogy na, talán hogy ezt kipipáltam vagy azt bekapcsoltam/kikapcsoltam, már menni fog, aztán állok mint egy idióta a Lidlben/postán/akárhol és érintgetem a telefont mint egy kettyós a géphez és kérdezgetem fennhangon hogy nekem miért nem, nekem miért nem. Lehet, már láttál is, nagyon üdítő jelenség vagyok!
- Múltkor akartam a fejemben egy listát írni a leghaszontalanabb dolgokról, aztán persze elfelejtettem, hogy akartam egy ilyet. De az első helyen a papíralapú bevásárlólista állt volna, ami rohadtul mindig, de mindig otthon marad! Összeírom, rohadt büszke vagyok , hogy faszán előkészültem, külön szedtem boltok szerint és mindig úgy helyezem el a papíron, hogy be lehessen az oldalát tépkedni, jelezve hogy azt már megvettem/betettem a kosárba. De hiába a gondos előkészület, mindig az asztalon marad. A boltban állva pedig csak reménykedhetek, hogy csináltam egy mentális képet róla, mint Alec Baldwin a Jóbarátokban.
A lista szerintem az idő múlásával egyenesen arányosan fog bővülni, de ez van, ez vagyok én. Ha már szókimondó nem lettem, legalábbis nem Sophia Loren minőségben, maximum csak papíron!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése