Gyors helyzetjelentés egy épeszű országból, ahol utazás közben hallgatjuk vissza a tusványosi posványt, ami miatt percenként üvöltök fel hogy hazudik, de hát hazudik, és konstatálom, hogy ennyire mélyen még sosem, de tényleg sosem volt sem a politikai, sem a közéleti kultúra, ha pedig kinézek az ablakon vagy kilépek az utcára, tisztaságot, logikus döntéseket, igényességet, közjóra való törekvést látok.
Litvánia, a hanyatló Nyugat egyik kiváló példája, ahol van érezhető, béka segge alól már rég kirángatott életszínvonal, demokratikus, liberális értékrend (maga az üldözendő fertő), valóban a közösségért épülő-szépülő városok, közterek, ősfás parkok, Európa egyik legjobb közbiztonsága, összetartozás, összefogás, és a szó legnemesebb értelmében használatos szabadság. Meg persze geci sok eső - csak hogy elvegyem a komoly élt - , ami váratlanul, minden bejelentkezés nélkül jön, és ma úgy tűnik, marad is.
És akkor jöjjenek a személyes apróságok is, hogy ne csak nagy lózungokkal meg libsi jelszavakkal dobálózzak. Először is a kaják, hát komolyan, a képen is látható - másnak talán semmit sem mondó - fogással menthetetlenül a litván konyha szerelmese lettem, komolyan én még szart nem ettem itt, pedig ez elég gyakran előfordul. Nincsenek felesleges túlfűszerezések, bonyolítások, az ízek egyszerűek, hagyják érvényesülni az alapanyagokat, amik bővelkednek a változatosabbnál változatosabb zöldségekben és gabonákban. Tervben van egy szakácskönyv levadászása is, mert úgy láttam, kis hazánkban nem nagyon van. Van egy saját kávézó láncuk (Caffeine), ahol van növényi tej választék, nemcsak a szaros szójatej, ráadásul kora reggeltől késő estig vannak nyitva és tök kultúráltak.
Újabb és újabb bizonyítékát adják jó értelemben vett makacsságuknak és kitartásuknak - ennek igen látványos bizonyítéka a Keresztek Dombja nevű, ami ma már inkább zarándokhelynek számító nevezetesség. Még a múlt század közepén született, talán Kálvária-domb lehetett egykor, majd hamar a nemzeti ellenállás jelképévé vált, főleg a szovjet időkben. Igazi borstörés volt a nagy medve orra alá, ahogy minden éjjel szaporodtak a keresztek, ha pedig fogták magukat és lerombolták az oroszok az egészet, hogy-hogy nem, újra kinőtt a földből. Mára több mint 100 ezer kereszt van, mindenféle méretben, anyagban, színben, sajnos el is üzletiesedett ez is kicsit, mint minden. Mi még szerencsére a turisták előtt, napfelkeltekor tudtunk megnézni.
Klaipéda, ami szintén görögnek hangzik, de sokkal inkább az ország harmadik legnagyobb városa. A Balti-tenger partján fekszik és persze nem képzelnéd a helyről, hogy olyan, amilyen. Békés, rendezett, élhető, emberléptékű, sőt azt mondanám civilizált európai léptékű, ahol az állampolgárok maguk is tisztában vannak azzal, ők is tehetnek arról, hogy ez ilyen is maradjon! Egy óvoda előtt parkolunk, ahol van nyári ügyelet és olyan kertje van, hogy sírva fakadnál, meg a magyar gyerekek is. Btw itt senkit sem akadályoznak a fák egy térrendezésnél, lehet a mi "szakembereinknek" tanulmányútra kéne ide jönni.
De hogy rosszat is mondjak, nehogy azzal bélyegezzenek meg, hogy Brüsszel fizeti a kiruccanást. A vendéglátás nem olcsó, az italok pedig kétszer olyan drágák, ha nem háromszoros áron kaphatók, mint nálunk. Alapvetően nagyon kedvesek, segítőkészek a helyiek, kivéve ha autóval közlekednek - onnantól valahogy az otthon marad, még akkor is, ha biciklissel találkoznak. Az útépítést viszont ugyanott tanulták, mint a magyarok - a kátyúk, a fos ugrálós utak itt is jellemzőek. És hát ugye az időjárás... de arról ugye még ők sem tehetnek (meg talán Brüsszel sem).
Most megyek és járok egy eső-ellenes táncot, hátha abbamarad és végre kiléphetünk a lakóautóból. (És ahogy ezt leírtam, hát nem rázendített megint bassza meg?!)
U.I.: Pasim szubjektív negatív benyomásai férfiaknak, mert néha az is kell: a sör sajnos rossz és drága, no meg egyféle kiszerelésben csapolnak csak (4 dl = felháborító); az utak minősége mellett meg kell említse a süllyesztett aknafedőket, amiket ők is a leglehetetlenebb helyekre tesznek; az üzemanyag kiírás csalóka, belefutottunk már a jaaa, ez csak a törzskártyával rendelkezőknek annyi, igaz ez sehol sincs icipicivel sem kiírva (de hogy itt rögtön újra libsipozitív legyek, a kellemetlenség elhárítása érdekében a benzinkutas hölgy a saját kedvezmény kártyáját használta fel számunkra). Ezek után pedig csak ült és hallgatott, mert több tényleg nem jutott eszébe....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése