A mai napom

8:12

Ma van - vagy úgy kéne mondani, hogy lenne, nem tudom - anyukám születésnapja. A 79-dik. 

És itt lekapcsol/ ki is kapcsol az agyam és nincs folytatás, se bent, sem kint. És ezt tényleg majdnem egy éve érzem, hogy valami megszakadt, valami eltört belül és csak teszem magam ide, teszem magam oda, de nincs tudatosság, nincs vágy. Bele a kiégésem és életközepi válságom közepébe, az egész kurva foskupac tetejére felkerült egy feldolgozásra váró gyász is. Faszom.

11:00

Az új írótanfolyam egyik minifeladatát próbálom kipréselni magamból, gondoltam ma ez úgyis menni fog, az anyját gyászoló Sanyival kell köríteni egy rövidet. A tanfolyam lényege az érzelemábrázolás, kínkeserves, nehézkes, alig sikerélménnyel és kibaszott nagy aha-momentumokkal. Megírom, de az első kritika fényében megint azt érzem, csak messziről, egy esetlen, tompa élű vésővel kapargatom a felszínt, a módszertan és az érzelemkifejezések szövevényes, számomra egyelőre rejtélyes tudástárának felszínét. Az egész életem a terítéken pár napja, a habitusom, a szokásaim, az érzelmeim milyensége, közelsége és mélysége. Úgy érzem magam, mint mikor a stylist iskola első évének végén közölték velem, hogy hagyjam ezt a picsába. Nem így, nem ezekkel a szavakkal, de kaptam egy erőteljes, megfontolandó, van-mit-még-tanulni kritikát. Most kell magadat összeszedni, halló!

14:36

Altemplom, mécses, sárga rózsa - tudod a kedvence. Ma sem vidám az alkalom, itt igazából sosem vidámkodik az ember. A napomból, enyhén éledező gyászomból viszont igencsak kizökkent, hogy ma választja egy nő pont ezt a pillanatot és ezt a templomot, hogy udvariasan ugyan, de kéregessen. Majdnem ordítok vele, úgy közlöm szárazon a tényeket, miért vagyok itt és hova menet állított meg. 

17:00

Kis tíz évesem, Benjamin a hátsó ülésen sírdogál keservesen, lett lévén hordózóban van, nem otthon és nem épp az ágyon keresztben elnyúlva, hanem száguld vele az utálatos autó a világ végi, de kedves orvoshoz. A diagnózis allergiás eredetű kötőhártya-gyulladás, ki tudja mitől - lehet újonnan bekerült virág, kaja, öblítő, felmosószer, pollen, akármi. Újabb bizonyíték arra, hogy így is lehet valaki hasonlatos hozzám, hogy nem belőlem van és nem egy anyától vagyunk. Szemcsepp, napi ötször, tortúra indul.

Még nincs vége a napnak, de mára feladtam a mélységeket, rászolgált a lelkem egy cukormentes sütire - ha már alkohollal nem csaphatom szét az érzéseimet többé. Marad a műcukor és az izgalommentes élvezetek. 22-e van, anyukám születésnapja. Az első, nélküle. Nem jó nap. De majd lesz jobb is.  

U.I.: Ha él anyukád, öleld meg ma, tök mindegy, milyen viszonyban vagytok. Én sosem tettem, mert nem voltunk olyanban. De ha most itt lenne...