↪ Említettem, dícsértem és ígértem, úgyhogy röviden és tömören a The Good Fight című sorozatról, aminek az előzményét (The Good Wife) nem láttam és most sehol sem találom. Ha egy kifejezéssel írnám le: kibaszott jó. Ha kicsit bővebben: mindenkinek meg kell néznie, aki egy picit is úgy gondolja, épp a ép esze készül elmenni otthonról, a sarokról visszainteget még és kuncog a markában hogy asszongya úgysincs remény, a világ visszasüllyed a megátalkodott, ostoba középkorba és Te szépen végignézheted, hüledezve és tehetetlenül! Ha szemtanúja/alanya voltál ilyen jelenetnek, csapd fel az HBO Max-ot, talán megint így hívják és nézd meg. Mondanám, hogy egyhuzamban, de úgyis úgy fogod. Ügyvédes sorozat, ami nálam különös perverzióval bír, hisz én magam is papíron jogász volnék, de az életben ugye semmi de semmi közöm meg affinitásom hozzá. A történet Trump első ciklusának kezdetén, a beavatási napon kezdődik, főszereplőnk, Diane tátott szájjal és elborzadva nézi a tv-ben a cirkusznak beillő ceremóniát. A felütés az egész hat évadon végigmegy, van itt szó republikánus kontra demokrata kapcsolatokról, demokráciáról és annak módszeres meggyalázásáról, és persze arról az örök vitáról, amit képletesen leegyszerűsítek, bár nem ilyen egyszerű. Vagyis hogy ahhoz, hogy győzzön a jó, szabad-e "rosszá" válnia, szabad-e egy magasabb/nemesebb cél érdekében olyan tettekre vetemedni, amiken épp ingatod a fejed és cicegsz hogy ejj-ejj. Én néha így, néha úgy gondolom, de egyrészt odajutok, hogy nem vagyok mindenható, hogy eldönthessem, mi az abszolút jó vagy rossz, meg persze arra is, hogy Thanosnak volt igaza. Ha sajnáljuk a haverokat ha nem, bizony neki! Diane, a főszereplő 50-es, vagy inkább már 60-as ügyvédnő talán egyike azon ritka karaktereknek, akik számomra végig a pozitív mezőben maradnak, nem nagyon volt olyan lépése, amire ingattam volna a fejem, hogy na most bazdmeg Diane, ezt nem kellett volna. Nem ő az abszolút jó, inkább csak a végletekig következetes, miközben igen kevésszer hazudik magának. A Trump éra alatti megélései, hogy épp csak nem ment el az esze a körülötte zajló eseményektől, hogy próbál akár klinikai megoldásokkal is (például ún. psilocybin terápiával, ami hallucinogén drogként segít újrahuzalozni az agyat új perspektívák megalkotásával), de a felszínen maradni, teljesíteni nőként, ügyvédként, barátként - szóval érthető, hogy miért éreztem magamhoz és jelenlegi állapotomhoz ennyire közel. Rezonált, kimondott magamban suttogott mondatokat, leírt állapotokat, amikben sokan vagyunk - és megint megélhettem a nem vagyok/vagyunk egyedül élményét.
↪ Még Diane előtt kevesebb, de szintén tanulságos időt töltöttem együtt Valerie Cherish-el, a The Comeback főszereplőjével, akit Lisa Kudrow, mindannyiunk Phoebe-je alakít. Összesen két évada van, de állítólag most forgatják a harmadikat - a dolog különlegessége az, hogy 10 évente készült el (eddig) egy évad. Valerie egy d kategóriás sorozatszínész, egykor ünnepelt sztár, mára enyhén kiöregedett, ami valljuk be nem nehéz Hollywoodban. Ezért igent mond két szembejövő lehetőségre: szerepelni fog egy csak fiatalokból álló sorozatban egyedüli középkorúként, másrészt a visszatéréséről készítenek egy reality showt. Mindkettő igen megalázó szituációkat, Valerie részéről érthető, mégis kínos és szánalmas vergődéseket eredményez, miközben annyi de annyi élményre, emberre, karakterre ismertem rá a saját életemből és stylist munkáimból. Értem és értettem Valerie mozgatórugóit, kétségbeesését, fuldoklását az öregedés végtelen tengerében, de mégis egy kanál vízben tudtam volna megfojtani megjegyzései és húzásai miatt. Fúú, most is a hideg ráz, ami egy sorozatnál pozitívum is, miközben nem csodálkozom, miért lett csak két évad. Saját iparuk tragikomédiáját ki akarná leforgatni, megírni, megnézni? Ezért is az HBO Max-re kattints kérlek, és itt talán most már reménykedhetek, hogy egyszer majd valamelyik streaming szolgáltató szponzorálni akar majd. Nagyon köszi előre is és csak nyugodtan!
↪ Állatfajták alatt fene tudja, mire gondoltam, de sorolok pár szép és jó történést a kis életemből még: Benjámin őmacskasága még mindig bújós, ha felveszem az ölembe az asztalnál, ő bizony most szépen ott marad - csak röpke 10 évet kellett erre várni; befőző időszak van, szépen gyűlnek a paradicsomos üvegek a konyha padlóján, mert még cimkézésre várnak; csak megírtam végül azt a házi feladat novellát, én jókat röhögtem rajta, értő kritikát csak holnap kapok rá, lehet akkor már nem leszek vicces kedvemben; kedves mondatok jönnek felém innen és onnan is, amik nagyon meghatottak és sokat jelentettek; viszont soha ne nézzétek meg az új Csupasz pisztoly filmet, ha csak nem akartok újra 8-10 évesek lenni, ahogy én éreztem magam közben és rácsodálkozni a sok csúnya felnőtt disznó viccre, hogy jaj ne már; újra nekiveselkedhettem az édzésnek, a kezeim azt mondták hogy jól van, most már óvatosan, de csinálhatod, egyet kérünk, ésszel!
U.I.: Hihetetlen, de ma meglett a 250-ik követőm! Nagyon köszi mindenkinek és csak így tovább!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése