Köszönöm, hogy

- vannak barátaim, akikkel el lehet tölteni egy álmos vasárnapot úgy, hogy közben az ember igazán felnőtt dolgot tanul, nevezetesen húslevest főzni, no meg beszélget, feltöltődik és kicsit kikerül az apátiából;

- vannak olyan insta oldalak, mint például a @uselesscops, ahol szarrá röhögöm magam világunk abszurditásán (és ettől lesz pár szép, felhőtlen percem a napomban), a legkeményebb disztópiákat túlszárnyaló valóságos történéseken, mint amilyen az, hogy ez az elmeroggyant Donald a saját hadseregét kivezényli Portlandba, mert ott szerintük háborús helyzet van, de csak békának öltözött, békés protestálókkal találják magukat szembe az egyébként békés utcákon, akik különféle válogatott módokon gúnyolódnak nemcsak rajtuk, de az I.C.E. - de hívhatnánk akár Gestapónak is - tagjain; 

- van olyan, hogy varrás, meg Varróház, ami egyébként a világ legcukibb helye, kedves, jóindulatú emberekkel, fantasztikus szakemberekkel, ahová tényleg menj el, ha meg akarsz tanulni varrni, ahol rácsodálkozunk egymás első szoknyáira, anyagválasztásaira, ahol kisegítjük egymást papírral, vetex-el, cérnával, egy jó szóval és elröppent a három óra és ami kisöpri a fejemből a világ mocskát, búját és bánatát és csak az marad, hogy kell kimérni a gomblyuk helyét az övpánton;

- visszajönnek olyan skillek, mint a tortasütés és feléled egy régi szenvedély, aminek a végeredménye egyrészt egy rusztikus kinézetű - mert díszíteni sosem tudtam, bármilyen meglepő - , eperlekvárral megbolondított gesztenyekrémes torta, kakaós piskótából, másrészt egy boldog ünnepelt, aki egyhuzamban lenyom belőle három kétujjnyi szeletet;

- ma is rávettem magam erőnek erejével az edzésre és lenyomtam egy közepesen erős lábnapot némi hasizommal, no meg azt is, hogy bár cseppet sem látszik rajtam mindez és akár fel is adhatnám és befordulhatnék az első cukrászdába amit olyan de olyan szívesen megtennék, mégis újra és újra ráveszem magam a mozgásra, a jóleső befordulás helyett;

- Krasznahorkai László lett az idei irodalmi Nobel-díjas és azt hiszem a helyén tudom ezt kezelni és nem kezdem vele verni a mellemet, mert tisztában vagyok vele hogy nem az én érdemem, nem minősít engem semmilyen szinten és csak annyit szűrök le belőle, hogy akkor itt az ideje elolvasni az első könyvemet tőle, szégyenérzet nélkül kijelentve hogy eddig nem tettem;

- a legutóbbi, divatszerkesztői múltamról szóló bejegyzés rekordmennyiségű megnézést generált és annyian írtatok üzeneteket és kedves mondatokat és el sem tudjátok képzelni, hogy ez egy kezdő írónak, útját kereső embernek milyen de milyen de milyen jól tud esni;

- vannak olyan médiumok, akik lehetőséget adnak nekem, ha mégoly kevesen is vannak;

- néha felvillan a szívemben egy pár percnyi optimizmus, de utána még mindig visszaveszi méltó jussát a depresszív pesszimizmus jól bejáratott serege. 

Ezen az álmos hétfőn most ezeket köszönöm random.