Bejelentkezés

Lenyomat-lista az elmúlt napokból, az őszből, az életemből, a világunkból, mert még mindig félek valami komolyabb dologba fogni...

- Sokszor került elém mostanság részlet a Finding your roots amerikai dokusorozatból, ahol híres emberek felmenői, családfái és -históriái után kutatnak, felhasználva a levéltárakat, feljegyzéseket, no meg a genetikát. És az ember, de főleg én persze olyan, hogy először (miután és miközben bőg a látottakon) magára vonatkoztat mindent - eszembe jut róla az apám szinte teljes homályba vesző ága, sem nevek, sem sztorik, semmi nincs meg belőlük és már nem nagyon van eszénél, akitől meg lehetne tudni bármit is; az anyám ágának eltitkolt részletei, hogy felnőtt fejjel kellett hallanom először a nagymamám öccsének a létezéséről és annak kiterjedt családjáról; hogy egyik szülőm sem gondolta soha, hogy bármit is meséljen a gyerekkoráról, akkori benyomásairól - basically bármiről, amiről normális emberek szoktak beszélgetni. De innen el tudok kanyarodni Vályi-Nagy Erikához, aki ennek bizony nekiment és megcsináltatta a családfáját, aztán pedig, ha minden igaz, harmadik regényét írja belőle. Ezen a ponton érek a lefagyasztó szégyen állapotába, hogy na bezzeg én a naplopó, aki soha semmi értelmeset nem ír meg nem is fog.... és akkor próbálom a szokásos önbüntit elvágni és csak arra gondolni, hogy vajon nálam/nálunk miket találna egy ilyen műsor. Meg hogy annak egyébként a puszta, melengető tényen kívül kellene-e hogy bármi más hatása legyen rám. Mivel előre nem tudok tekinteni és lehet nem is fogok soha, így csak a hátrafele van - a honnan jöttem, a kikből lettem, a mikre predesztináltak az ősök sorsai, ha van ilyen. Ez átvezet persze oda is, hogy ha valaki hisz a reinkarnációban - és folyamatosan győzködöm magam róla, mint számomra legbarátságosabb elmélet - akkor ez ebbe hogyan illeszthető bele, hogy a kettő nem üti-e egymást? És röpke pillanatokra a Felhőatlasz bizonyos részei is bevillannak, de mivel a könyvön képtelen voltam keresztül vergődni magam, leginkább érzeteim maradtak a filmről: egyfajta bizonyosság a sorsban, a minden úgy van jól, ahogy történik, hogy minden mindennel összekapcsolódik, és ezek mind szépen visszavisznek a fenti sorozathoz, amik erre mind hoznak igazolást. Már nem emlékszem, ki volt az, de az anyai és apai ágának útjai egyszer már keresztezték egymást Angliában, pár száz évvel ezelőtt. Majd nem sokkal később, egymástól függetlenül kivándoroltak Amerikába, ahol a nem is olyan távoli múltban újra találkoztak a családi sorsvonalak, a még mindig nem tudom melyik celeb személyében... És ilyenkor persze nehezen lehetne kinyilatkoztatni, hogy nincs olyan, hogy nincs véletlen. 

- A fenti lelki katyvaszt leönthetném életem első, önállóan készített, isteni húslevesével, amire rohadt büszke vagyok. Tudom, vega lévén hogy merészelem, de kérem majd akkor visszatérni erre a kérdésre, ha már Te is tapasztalod a menopauza "áldásos" hatásait és minden nap kegyetlen sok kollagéntől búcsúzol el végleg, úgy mint például most én.

- Emelem a tétet, és a zagyvaságot leteríthetném életem második önálló varrásprojektjével, amit egy hevederből, egy írtó menő csatból és egy turkált plisszírozott szoknyából követtem el. A végeredmény pedig olyan, amilyet elképzeltem. És pont. 

- Amíg beleőszülve arra vársz, hogy engem olvashass nyomtatásban, ajánlom magam helyett Ken Liu-t és Az istenekkel nem lehet végezni c. novelláskötetét. Új szintre emelte nálam a novella fogalmát, a fantasyt, a sci-fit és azt, hogy mennyire de mennyire ki lehet úgy érzelmeket váltani, ahogy eddig is gondoltam (csak aztán persze utóbb elbizonytalanodtam). Napokig a hatása alatt vagy egy-egy sztorinak, mert valóságos, mert közeli, meg elképzelhető akár 10 vagy húsz év múlva, látod ahogy ott is feltartóztathatatlanul rohan az emberiség a pusztulása felé, sőt talán már most is azon az úton vagyunk és hogy jesszusom, amiket eddig láttunk könyvekben már azok is kezdenek megvalósulni, mi lesz itt még. 

- És ha már lenyomat-lista... akkor idekívánkozik Keanu Reeves legújabb filmje, a Good fortune, azaz a Jó szerencse. Keanu Gábriel "Együgyü" angyalt játssza, aki roppant alacsony rangú, kis szárnyú égi lény, és akire nem bíztak nagy feladatot: a vezetés közben mobilozó és balesetet okozó/szenvedő embereket kell megmentenie. Ha át szeretnéd, sőt át is tudod érezni - no meg nem zavar, hogy napokra lenyomja a hangulatodat mert akkora gyomrost üt - a szinte semmiért két-három műszakban dolgozó, szerencsétlen életükből kikecmeregni alig tudó kispolgári és munkásosztály életét és hétköznapjait, akkor igazán neked szól ez a film. Hivatalosan vígjáték, de mi inkább azt mondanánk, hogy tragikomédia, a happy endesebb fajtából. 

Szolgáltattam, meglebbentettem, ventilláltam, bejelentkeztem. Vidd magaddal útravalónak azt, amit jónak érzel.