Te mivel küzdesz?

Magamon minduntalan észreveszem, de egy tegnapi beszélgetést ma tovább elemezve a fejemben rájöttem, másoknál is látom: ha le vagyunk gyengülve, ha kurva sok a stressz, ha épp érezzük, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, akkor bizony visszatérünk a régi megszokott megküzdéseinkhez, meg a családban ért szocializációs "bölcsöde" szokásvilágához.  

Én például - gyerekszoba és zavartalan magánélet híján - mindig a fejembe menekültem és teszem ma is, megküzdésem jeléül egy táblát tartok a fejem felett hogy tessék engem most kurvára békén hagyni, hozzám sem érni, meg sem szólítani. Ha ismersz, látod ezt a táblát és megértesz, ha még nem, akkor bizonyára oltári seggfejnek tartasz ilyenkor.

Aki mondjuk olyan családban nőtt fel, hogy apuka kivonult a családi életből úgy, ahogy csak volt, anyuka meg ezt nem éreztetve próbált mindkét fronton helytállni, maga is ilyen családi mintát követ majd a sajátjában, akarva-akaratlanul. Aki úgy látta az anyját, mint aki sosem kér segítséget és egymaga megold mindent, mert nincs más választása, az vagy ezt fogja anyukaként/párként csinálni, vagy erre predesztálnia partnerét. 

Ezekből az ördögi körökből csak terápiával vagy más, hasonló erejű önismereti folyamattal lehet kitörni, de ha egyszer kitörtél, az nem azt jelenti hogy megúsztad. A faszt! A kibaszott nagy, sötét óceánban taposod a nyílt vizet hogy a felszínen maradj, de ha csak egy picit is engedsz a fáradtságnak, a csüggedésnek, és abbahagyod a lábtempót, már húz is magával a mélység. Csak egyszer kell fókuszt veszíteni és csöngetés nélkül beront az ajtón, félrelökve az újonnan tanult technikákat, a felnőtt én-t, hogy asszongya én-én, majd én segítek, régen is beváltam, most is befogok! Egy kurva eminens, aki mindenkinél jobban tudni véli, hogy mi a jó neked és nem fogadja el, hogy lejárt felette az idő. 

Tegnap a beszélgetés hatására rájöttem, hogy megint ezt csinálom, tartom a kibaszott táblát. És újfent elszégyelltem magam, hogy ennyi év küzdelmes önismeret után is lám-lám, még mindig itt tartok. 

Épp küzdök. Megint. Magammal. A múltammal. A jelenemmel. Az elképzelt, egyelőre reménytelen jövőmmel. A nem látott jövőmmel. A sikertelenségemmel. A volt sikereimmel. Magammal. Juppi.