#1 - Örökség

„Elmorzsoljuk a lisztben a margarint, tetejét megszórjuk a porcukorral és a sóval, hozzáadjuk az élesztős tejfölt, és összegyúrjuk.” Berta lisztes kézzel, kapkodva söpör félre a homlokából egy kósza tincset, a tenyeréről felszálló por ingerelni kezdi orrát. A hangos tüsszentés magányos visszhangot ver az üres lakásban, a hirtelen zaj kijózanítja.

Istenem, kinek csinálom ezt? Meg minek csinálom ezt? Nem emlékszik az elmúlt órák lázálmára, de a váratlanul ajándékba kapott tiszta pillanat segít felidézni. A hosszú konyhapult roskadozik a sütés romjai alatt, a lisztek, cukrok, tojáshéjak és edények felhalmozva, mint apró felhőkarcolók veszik birtokukba az utolsó talpalatnyi helyeket is. A begyúrt tészta a mamától örökölt deszkán, a káosz mértani közepén pihen. Hiába a hatalmas konyha, olyan lettem, mint anya! A felismerés mosolyt csal arcára, ami hamar hisztérikus sírássá fajul, ahogy az elmúlt hónapokban mindig. Anya, zsúfolt, kacatokkal teli konyhája, a feleslegesen tömött spájz, de hát nincs háború minek veszel ennyi lisztet meg cukrot, az otthon íze, jaj hagyjál nem érdekel hogy kell csinálni sosem fogok főzni… Az emlékek számolatlanul bugyognak fel a mélyből, nincs ereje visszatuszkolni őket.

A mákos massza teteje megszikkadt, ebből tudja, jó ideje a földön ül. Szeret a sírás utáni kimerült csendben létezni, tudja, a gyász most egy időre elfelejti őt. Feltápászkodik, egy ételmaradékos konyharuhával megtörli az arcát, jajj lányom, ezt nem illik! „A cipókat lazán átgyúrjuk, egymást követően, lisztezett munkalapon 5mm vastag téglalapokra nyújtjuk.” Keze gyorsan, robot módjára dolgozik, nyújt, ken, elsimít, felteker, majd ismét nyújt, ken, elsimít, felteker… A keze már nem is az ő keze, inkább foltos, pergamenszerű, apróbb, tömpe ujjakkal – nem tudja, hol végződik ő és hol kezdődik a benne élő, álomszerű látomás. Csend van, szövetén csak a rég nem hallott utasítások jutnak át – ne így fogd, ne úgy tekerd, nem úgy kell, hanem így, mutatom, finoman, érzéssel... Tudom, anya! A csendbe hasító éles mondat megállítja kezét, körülnéz, majd megrázza a fejét és visszafordul a bejgli felé – nyújt, ken, elsimít, felteker… Ahogy tanulta.