Gerda összerezzent a csengő éles hangjára. Futólag belenézett az előszobai tükörbe, „meggereblyézte” makacs frufruját és túlzott hevességgel nyitott ajtót. Szíve kihagyott egy ütemet, Ő állt az ajtó előtt, a nemrég a szomszédba költözött harmincas férfi.
– Igen? – Ennyit bírt kinyögni.
– Jó estét, ne haragudjon, Balázs vagyok, az új szomszéd. – Még a hangja is olyan bársonyos volt, ahogy Gerda megálmodta. Következő mondatát sajnos már elnyomták a Nászinduló első taktusai, Gerda ismét kissé előreugrott az időben.
– Hogy mondtad? – Kérdezett vissza bambán, próbálva lehalkítani belső szimfonikus zenekarát. Az istenit, csak ne most!
– Öö, igen, szóval banális dolog miatt csengettem, egy nagyobb társaságot várok, főzni kezdtem és elfogyott a só. Tudnál nélkülözni valamennyit? – Eleresztett egy mosolyt, miközben beletúrt sűrű, göndör hajába. Balázs tisztában volt vele, ez hogy hat a nőkre.
Apátokkal úgy ismerkedtünk meg, hogy becsöngetett sóért. Én rögtön átláttam a szitán, tudtam, hogy ez csak egy jól kifundált ürügy! Ohh, Gerda, hagyd már abba!
– Só? Persze, pillanat, mindjárt hozok neked egy keveset. – Könnyed hangot igyekezett megütni, de belül pánikolt. Egy kis dobozt megtöltött sóval és visszalejtett az ajtóhoz. – Tessék. – Nyújtotta át.
Balázs átvette, kissé esetlenül megköszönte, téblábolt még pár másodpercig, majd elköszönt. Gerda becsukta az ajtót és nekidőlt. Karjaival átölelte mellkasát, hogy csitítsa szíve hevességét. És igaza lett! Tényleg sorsdöntő december 16-a! Maga sem tudja, mennyi ideig állt az ajtónak dőlve, fejében megannyi szcenáriót lejátszva Balázzsal közös, boldog életükről.
Másnap frissen kelt, de valami apró nyugtalanság kezdte befészkelni magát boldogságába. Állandóan Zoli jutott eszébe, akivel végül mégsem ért révbe. Zoli kedves és előzékeny volt vele, egy projekt erejéig dolgoztak együtt. Talán a sütemények meg a levelek, az kissé túlzó volt. Vagy Tomi, ő még randira is elhívta, hát hol van az leírva, mikor lehet bemutatni a szülőknek? Vagy a Karesz… Nem, ez most más, Balázs egyértelműen kezdeményezett. Meg a horoszkóp is megmondta, december 16! Meglásd, Ő az igazi!
– Igen? – Ennyit bírt kinyögni.
– Jó estét, ne haragudjon, Balázs vagyok, az új szomszéd. – Még a hangja is olyan bársonyos volt, ahogy Gerda megálmodta. Következő mondatát sajnos már elnyomták a Nászinduló első taktusai, Gerda ismét kissé előreugrott az időben.
– Hogy mondtad? – Kérdezett vissza bambán, próbálva lehalkítani belső szimfonikus zenekarát. Az istenit, csak ne most!
– Öö, igen, szóval banális dolog miatt csengettem, egy nagyobb társaságot várok, főzni kezdtem és elfogyott a só. Tudnál nélkülözni valamennyit? – Eleresztett egy mosolyt, miközben beletúrt sűrű, göndör hajába. Balázs tisztában volt vele, ez hogy hat a nőkre.
Apátokkal úgy ismerkedtünk meg, hogy becsöngetett sóért. Én rögtön átláttam a szitán, tudtam, hogy ez csak egy jól kifundált ürügy! Ohh, Gerda, hagyd már abba!
– Só? Persze, pillanat, mindjárt hozok neked egy keveset. – Könnyed hangot igyekezett megütni, de belül pánikolt. Egy kis dobozt megtöltött sóval és visszalejtett az ajtóhoz. – Tessék. – Nyújtotta át.
Balázs átvette, kissé esetlenül megköszönte, téblábolt még pár másodpercig, majd elköszönt. Gerda becsukta az ajtót és nekidőlt. Karjaival átölelte mellkasát, hogy csitítsa szíve hevességét. És igaza lett! Tényleg sorsdöntő december 16-a! Maga sem tudja, mennyi ideig állt az ajtónak dőlve, fejében megannyi szcenáriót lejátszva Balázzsal közös, boldog életükről.
Másnap frissen kelt, de valami apró nyugtalanság kezdte befészkelni magát boldogságába. Állandóan Zoli jutott eszébe, akivel végül mégsem ért révbe. Zoli kedves és előzékeny volt vele, egy projekt erejéig dolgoztak együtt. Talán a sütemények meg a levelek, az kissé túlzó volt. Vagy Tomi, ő még randira is elhívta, hát hol van az leírva, mikor lehet bemutatni a szülőknek? Vagy a Karesz… Nem, ez most más, Balázs egyértelműen kezdeményezett. Meg a horoszkóp is megmondta, december 16! Meglásd, Ő az igazi!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése