#2 - Vacsora

Sűrű a hóesés, még a meteorológusokat is váratlanul érte. Puha, békés burokként öleli körbe a várost, elhiteti, hogy ma nem történhet baj. Üresek az utcák, aki akart, már átért az ünnepi vacsorára.

Kata szíve módszeresen kúszik a torka felé, homlokán megjelentek az első apró, fénylő gyöngyök, az ismerős, tompa fájás már elindult gyomortájékról – kedvenc játéka indulhat is, megtippelni, ma némaságba burkolódzik vagy robbanni fog a vacsoránál. Mindig az utolsó pillanatra hagyja az indulást, minden fontosabb most is: megetetni harmadszorra a macskát, lereszelni a körmeit, felvarrni egy fityegő gombot egy „sosemhordott” kabáton. Az asztalra készített ajándék szemrehányón várakozik, itt az idő, Kata indulj!

Az első percekben el sem ér hozzá a „kint” békéje, a „bent” kétségbeesése, az évtizedek óta gyűjtögetett mondatok mindent elnyomnak. Lányom, kezdj már valamit az életeddel! Nem élhetsz céltalanul, bele a vakvilágba! És egyedül! Hát mi baj volt a Tomival, miért kellett őt is elüldözni? Mondtam én, hogy egy rendes lány az tanuljon meg főzni! A pattogó ritmus alá léptei csikorgása adja az ütemet, fülében szíve dobogása kell versenyre a zajjal. Nem néz, nem hall, nem lát, csak fújtat előre a hóesésben.

Egy pillanattal később a földön találja magát, megbotlik egy kiálló padkában. Az első ijedtség könnyeket csal szemébe, talán bokazúzódás. Zaklatott monológja félbeszakad, a hirtelen beálló csendben először néz körbe maga körül. Egyedül van az utcán, amerre csak pillant, szikrát vet a lámpák fényében a havas táj. Sajgó bokájával nem törődve felnyalábolja magát, majd hirtelen felnevet. Hangosan, önfeledten. Egy emlék jut eszébe, egy régi karácsony, havazott akkor is. Anyukája felhúzta a vacsoraasztal mellől, kézen fogta és kivitte a ház elé. Hallgasd a hópelyhek zsizsegő táncát! Hétmérföldes lépteid alatt megroppan a föld! Tündöklően szép, varázslatos hely a világ, ezt sose feledd!

Vajon megvan még ez az anyukám?

A havat ropogtatva, táncos léptekkel épp a házuk elé ér. Anyukája ajtót nyit, a háttérből rántott hús és ecetes uborka illatát hozza a huzat. Kata szemébe könnyek gyűlnek, megfogja anyukája kezét és húzni kezdi, ki az udvarra.