KIÉGÉSNAPLÓ

Kreatív elmém kéretlen kesergései következnek, csak erős idegzetűeknek!  Na szóval, itt van újra régi társam és állandó "hangalámondó" fej-albérlőm, a KÉTSÉG. Kurvára senki nem hívta, de ő oda is jön, ahol nem látják szívesen, sőt szerintem csak ott szeret tanyázni. Egyszer réges-régen, amikor a művészeti iskolát elkezdtem, már lakott nálam és mit mondjak, igen hosszú időbe telt kilakoltatni! Szeretett hosszú órákon keresztül megríkatni egy-egy iskolai nap után, kedvenc győzködő mondatai a szar-vagy, mindenki-jobb-nálad, mit-keresel-te-itt, nevetséges-hogy-úgy-gondolod-lenne-itt-helyed voltak! Évekig, megszámlálhatatlanul hosszú ideig keserítette meg tanulmányaimat majd első munkaéveimet is az, hogy mindig vártam a katarzist, a WOW-t, a nagy finálét, a tűzijátékot, és ha nem láttam jönni, akkor összeomlottam. Egész lelkemet, szívem kisebb-nagyobb darabjait tuszakoltam bele minden munkámba, minden fotózásomba, minden általam kitalált ötletbe és a katarzis elmaradása egyet jele...

Jó pár éve könnyen kapható vagyok sírásra, úgy is mondhatnám, szinte bármitől el tudom magam sírni. Egy nagy szakítás óta pedig arra is rájöttem, nincs mit szégyellni a síráson, nekem aztán mindegy, hol jön rám - busz, villamos, Lidl, utca, bevásárlóközpont - a sírás természetes és ha jönni akar, hadd jöjjön! Én lettem akkor a bkv-n síró lány... ebből a szégyenérzet teljes hiánya máig megmaradt. Ez van, basszátok meg, vannak érzéseim, néha túl sok, igazából Nektek kínos, nem nekem. Mivel az elmúlt napokban rendkívül gyakran rámjött, hevenyészett listába fogtam, mégis mitől tudom magam elbőgni:  - A megmagyarázhatatlan, a mentőautó. Pontosabban, ha szirénázó mentőautót látok, aminek a forgalomban mindenki utat enged, mindent elkövet hogy az haladni tudjon és életet mentsen, na az kérem nekem vörös posztó, tuti bőgés. Az emberi összefogás ugye... - Ugyanezen okból ha bármilyen katasztrófa, baleset, baj és jönnek a mentőkutyák, keresőcsapatok és állataik, na hát attól is készen vagyok...

Igen, bevallom, a címet nyúltam, de a szóban forgó könyv csöppet sem az volt, amire elsőre asszociálnál. Nem tanácsadás arról, hogy legyél egy bizonyos sztereotípia szerint nőiesebb, hogyan hódítsd meg álmaid férfijét csábítással, sminkkel és csípőriszával. Kőkemény feminista könyv 1963-ból, ami az amerikai kertvárosi háziasszony és anya, mint "foglalkozás és életcél" kialakulásáról, jellemzőiről és bizonyos következményeiről szól, és ami tűpontosan segít megérteni, miért alakult ez ki és most miért tart Amerika ott ahol. Egy különös párhuzamra is rávilágított a könyv, hogy amíg Amerika a háború után valahogy jó ötven évet esett vissza - már ami a egyenlőséget és a női jogok érvényesülését illeti - , addig például kis hazánkban, köszönhetően a kommunizmus egyenjogúsító (avagy egyenlően szegény és jogok nélküli) politikájának, a nők bizonyos szempontból sokkal egyenlőbbek voltak a férfiakkal, mint a tengerentúlon. A házasság megléte és ténye ellenére is dolgozhattak, sőt még a...

Újra "tollat" kellett ragadnom, mert úgy éreztem, megszólítottál. Szívemhez szólt az az összeállításod, ahol a tavalyi évedet a 10 legjobb "vételeddel" jellemezted, ahol egy egész év megannyi tanulságát, történését, tapasztalatait sikerült találóan 10 ruhadarabban és kiegészítőben összefoglalnod. Megszólítottál, mert úgy érezted, ez ebben a formában bárkit is érdekelhet, bárki - hozzád hasonlóan - ugyanígy szeretné összegzésként végiggondolni 2024-et. Elámulok minden alkalommal, ha beengedsz a hálószobádba és életedbe, hogy megmutasd, miket "rendeltél" az xy boltból, kedvezménnyel vagy leginkább ingyen. Megtisztelsz, hogy úgy érzed, bármilyen tanulsággal is szolgálhat az én életem folyásában az, ahogy te kéthetente egy-egy márkának vagy csak a mikrotrendeknek köszönhetően újabb és újabb egyéniségekkel állsz elő. Csodállak, hogy el tudsz köteleződni köztudottan természetromboló, környezetre káros és messzemenőkig nem fenntartható ruhamárkák mellett és szeme...

Hogy mit tetszik? Ma reggel kaptam egy instagram bejegyzést, ami a glimmer kifejezésről szólt. Amit a trigger ellentéteként mutattak be - az élet olyan mikropillanatai, amik örömöt, boldogságot vagy elégedettséget okoznak. Nekünk. Merthogy ez ugyanolyan szubjektív, mint az a bizonyos negatív előjelű gombnyomás. Lehet, hogy nekem a reggeli kávé illata például a melegséges otthon boldogító érzetével tölt el, de ismerek olyat, aki csak a szemét forgatja tőle és keresi a kakaót.  A glimmer lényege szerintem ugyanaz, mint gonosz ikertestvéréé - hogy észrevedd! Hogy megállj egy pillanatra, beszívd az atmoszféráját és engedd, hogy feltöltsön jó érzésekkel. Én sokszor tiltakozom ezek ellen, sokszor szinte előre kizárom őket, utólag aztán mindig elszégyellem magam, ha valami körmönfont módon mégis sikerült "beütniük". Megint nem akartam jól érezni magam. Megint a régi, szinte belénk kódolt magyar pesszimizmus.  Pedig ott vannak mindenhol: például imádok nénikkel beszélgetni a boltokba...

Olyan nehéz lett volna bármivel is lezárni életem egyik legfosabb évét, bár hasonlóan nehéz bármivel is megnyitni ezt az újat. Legyen számadás, összegzés, vagy állítsak össze egy fogadalom listát erre az évre? Inkább jöjjön pár összefüggéstelen gondolat, amik a kósza gondolathálóból most elsején kihalászhatóak...  - Egy éve adtam magamnak egy feladatot, nagyon optimistán 50 könyvet szerettem volna 2024-ben elolvasni. 35 lett belőle, ami átlag magyar felnőttként nyilvánvalóan jó arány, de persze rögtön elégedetlenkedhetnék is... de most megállom! Úgyhogy csak azt kívánom, hogy legalább ennyit sikerüljön ebben az évben is, kívánom, hogy találjak továbbra is izgalmas, lebilincselő, agyamat más mezőkön megmozgató könyveket, írókat!  - Az írás... 2024-ben találtam rá újra, viszonyunk még mindig képlékeny és bizonytalan. Csak annyit kívánok, hogy a kapcsolat - ha tényleg az én utam - erősödjön meg és szilárduljon a hitem: magamban, az erőmben, a látomásaimban.  - Kívánom, hogy ...