KIÉGÉSNAPLÓ

Ahogy az első adag bejglim, úgy esek szét én is évvégére. Úgyhogy csak pár gondolat, hogy eszembe juttassa, milyen írni, hogy lehet valamiről elgondolkodni meg különben is, az a körülbelül 10 olvasó ne maradjon hablaty nélkül ma sem:  - A bejgli. Nagy falat, amire idén anyukám helyett én vállalkoztam. Sajnos nem találtam meg az ő bevált receptjét, de úgy gondoltam, így is viszem tovább a hagyományt. Két adag, összesen nyolc rúd diós és mákos, klasszikus Lajos Mari-féle, majdnem egy kiló porcukorral! Szépnek nem nevezhetjük - négyet a fólia tart össze és az istenek - de legalább tömény cukor és ezért bizonyára finom is!  - Újabb novellám érte el az örök online mezőket, avagy második megjelenésem a Felhőcafé oldalon! Beárnyékolta az örömömet, hogy a Facebook  röpke 10 perc után úgy gondolta, túl sok a káromkodás a megjelenést beharangozó poszt leadjében... Ebben most igazat is adok neki, úgyhogy jelentés-intézkedés-újragondolás után örök hála és köszönet, hogy más szöveggel...

Ma reggel is végignéztem nyúzottan, kávéval a kezemben az egyik tökéletes reggeledet, ami igazából akármelyik reggeled videós lenyomata lehetett volna... Lássuk csak: hajnali 5:00-kor kelsz szigorúan az első ébresztő ciripelő hangjaira, a frissítő nyújtózkodással egyetemben már megszabadultál a legkisebb fénypászmát is kirekesztő hatalmas szemmaszkodtól; 5:05-kor már a konyhában melegíted a forró vizet, amit citrommal és kevés kurkumával fogyasztasz el azonmód, éhgyomorra (ezt megelőzően letépted a szádról a nyugodtabb, oxigándúsabb levegővételért éjszakára felragasztott szájtapaszt); 5:10 már a fürdőben ér, ahol pillanatra megrettensz a tükörképedtől, aztán rájössz hogy ez egyrészt te vagy, nem a boogy man, másrészt meg is nyugszol, hogy mindezt csak azért csinálod, hogy tartósítsd magad - ezenközben megengeded magadnak a zuhanyzóban a forró vizet; elmész zuhanyozni de előtte nem felejted el a száraz bőr átkefélését a vérkeringés és nyirokrendszer fokozása érdekében; kilépve a zuhanyb...

Csakhogy hű legyek a blog nevéhez meg már rég volt, reggel egy email kapcsán újabb adalékkal bővült számomra, mit gyászol az ember, ha kiégett. Az hagyján, hogy a szakmáját, a munkáját, az eddigi életébe vetett bizodalmat, sőt az egész addigi életét, ezek már talán tiszták voltak előttem is. De azt szintén siratod, hogy elveszett a kiégéssel az a fajta magabiztosságod, hogy egy területnek A-tól Z-ig a tudora vagy. Hogy ismered a szakmád csínját-bínját, hogy tudod a játékszabályokat, hogy kiket lehet felhívni ezzel-azzal, kihez fordulj, miket tehetsz és miket nem, egyszóval ismerős vagy a terepen. És ez a tudás kibaszott jó érzés, mérhetetlen magabiztossággal és határozottsággal ruház fel, profinak és kompetensnek érzed magad és ettől persze úgy is tudsz fellépni. Emlékszem az érzésre, megvolt, rohadt jó volt, úgyhogy ezt kérem vissza, de kurvára!  Még a talajom sem szilárd alattam teljesen, azt se tudom - csak tapogatózva - hogy mégis milyen talaj is, játékszabályokról pedig még me...

 Benyomások, amik elég sikeresen leuralják sikertelenségem, kudarcom nyomasztó pillanatait:  - #womeninmalefields: Erre a hashtagre pár hónapja figyeltem fel a még mindig haszontalannak tűnő Threads-en és fogalmam sem volt mi az. Mostanra mindenhonnan ezt tolják az arcomba és már itt van a férfiak ellencsapása is, a #meninfemalefields. Mindkettő a másik nem toxikus viselkedési struktúráira, tipikus mondataira, szituációira hívja fel a figyelmet, miközben elgondolkozhatunk, hogy azon túl hogy jókat röhögünk meg bazdmeg-ilyet-nekem-is-mondtak-már-nem-egyszer momenteket élünk át, mit is kezdjünk vele. Leghasznosabb lenne elszégyellnünk magunkat, magunkra venni, amit magunkra kell vennünk és szépen elkezdeni átformálni a hozzáállásunkat. Azt pedig intő jelnek tekinteni, ha nem vesszük észre, hogy ez nekünk is szól!  - Akár az előbbihez is kapcsolható - csak más dimenzióban - a Lioness sorozat második évadja. Jézus-Atya-Úr-Isten! Adrenalinfröccs az elsőtől az utolsó percig, bá...

Mivel önkéntes hallgatásom állapotom felől még mindig tart, mai ismeretterjesztő "túrámon" egy általam pár hónappal ezelőttig sosem hallott világvallás, sőt mint egyetlen kihalt világvallás történetébe kalauzollak el Téged, úgyhogy lássuk, mi fán is terem a manicheizmus .  A manicheizmus alapítója Mani volt, aki Iránban született, zsidó apától és pártus anyától. Kétszer kapott kinyilatkoztatást életében, először 15, majd 24 évesen. Magát prófétának vallotta, a Buddha, Zarathustra és Jézus alkotta sorban az utolsónak, akivel az elődök addigi munkája beteljesedik. "Máni, miután Indiában 1 évig prédikált, 242 körül visszatért Perzsiába, ahol a szászánida uralkodó pártfogását élvezte. A manicheizmus I. Bahrám király trónra lépéséig virágzott, aki Mánit börtönbe vetette, majd 276-ban kivégeztette." A vallás ezután kezdte meg térhódítását. Eljutott Keleten egészen Kínáig (ahol ma is áll egyetlen megmaradt temploma), nyugaton pedig a kontinensen túl Nagy-Britanniába is. A ...

Rémálomszerűvé váló életem helyett inkább egy újabb fun fact-el jövök, mert az jobb lesz mindenkinek. De tényleg!  Na szóval, gondoltad-e volna valaha, hogy volt idő, amikor Ámerikában postán adhattak fel gyerekeket, igaz, csak 23 kg alatt. 1913-ban ugyanis az ottani postaszolgálat bevezette új szolgáltatását, a csomagküldést, az előbb említett 23 kilogrammig. Az emberekben sokkal nagyobb volt a bizodalom mind a posta, mind a postások felé, sőt még nevetségesen olcsó is volt, olcsóbb, mintha vonatra ültették volna a gyerkőcöt. "Az első ismert eset Ohio államban történt, amikor Jesse és Mathilda Beagle a nyolc hónapos fiukat, Jamest küldték el postán a tőlük alig néhány kilométerre lakó nagyszülőkhöz. Tettük oka a spórolás volt, hiszen az út csupán 15 centbe került, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy a gondoskodó szülők kötöttek a csomagra egy 50 dolláros biztosítást is." Volt olyan kislány, aki 120 km-t is utazott, szintén a nagyihoz. Viszont bármennyire "élősúlyt...

Mivel olyan mérhetetlenül padlón vagyok, ahogy még talán sohasem - saját hibámból, hülyeségemből, szorongásaimból és szégyenemből kifolyólag - , a jól ismert strucc mechanizmus szeretne bekapcsolni: világ és emberi kapcsolatok kikapcsol, felelősség elől takaró alá menekül és Netflix szennye és mocska elindít. Ezeken kívül büntetem magam a lehető legtöbb téren: nem érdemlek élelmet, vizet, szeretetet, mozgást, megbecsülést, megértést, talán még levegőt sem... Nem érdemlek itt figyelmet, sőt még azt sem, hogy írjak, hisz egy szar vagyok és még tehetségtelen is.  Na most ezért juszt is írni fogok, valami semleges, ismeretterjesztő dologról. Legyen ez a FINDOM, azaz a financial domination fétis, ami a kereséseket elnézve csak nekem új kifejezés. De hátha lesz még egy kóbor olvasó, aki nem tud enélkül az információ nélkül élni.  Szóval a "findom" nem más, minthogy jómódú, de valószínűleg iszonyat alacsony önbecsülésű férfiak részleges vagy teljes kontrollt adnak egy nőnek a pénztá...

A tegnap esti írótanfolyam margóján (miközben utálom ezt az elhasznált kifejezést) feljegyzett tanulságok magamnak:  - Ahogy a divatban, itt sem tudod kiszolgálni a közízlést... Merthogy ott sem ment soha. Emlékszem annyiszor próbáltam "szolgáltatni", annyiszor próbáltam a "sokhoz" szólni, de a vége mindig az lett hogy mentem a fejem meg az ízlésem után. És a végeredményre mindig rá lehetett sütni hogy fura, meg nem szokványos. Vagy a fasz tudja, mert én magamat soha nem elemeztem, csak amiket másoktól hallottam. Maximum annyit láttam, hogy én aztán tényleg más vagyok! Tegnap az írás kapcsán is szembesültem ezzel és hát rá kell jöjjek, nem tudok kibújni a bőrömből. További rossz szokásom, ha megbélyegeznek ezzel, még büszkén rá is teszek egy lapáttal, nesze nektek, Ti mondtátok, hogy más, hogy nem átlagos, akkor kaptok olyat, hogy kettéáll a fületek!  - Megint kívülálló vagy... Ismerős érzés, bár azt kifejezetten nem mondanám, hogy melengető is. Egész életemet végig...

"Az amplitúdó szó a fizikában és matematikában használatos, és egy hullám vagy rezgés maximális kitérését jelöli." "Az amplitúdó az egyensúlyi helyzet és az egyik szélső helyzet távolsága. A két szélső helyzet távolságát a rezgés tágasságának nevezzük." Keresem a fogalmaimat a hogylétemre. Én és a kedvem vagyunk maga a rezgés tágassága, amik rég nem látott amplitúdókat értek el az utóbbi időben. Három napja épp a konyhában, a földön kuporogva és pokrócba csavarodva ért a kilengés, a húsz percig ömlő könnyekből és szinte csuklásig hergelő sírásból ítélve bizony a nullától negatív irányba. Mi volt a baj? A minden, így egyszerűen. Az élet, ahova jutottam, a balekságom, a felnőttségem kudarca, a kilátástalanságom, a mi a faszomat is értem el eddig kétsége, a mit rontottam el, mint állandósult kérdés a fejemben, a múlt megszépült könnyedtsége és a jövő fojtogató bizonytalansága... ahogy az előbb is mondtam, a minden volt a baj. A kibaszott minden, ami engem nyomaszt, de ...