KIÉGÉSNAPLÓ

Ha-ha, el is feledkeztem erről a kis sorozatról, annyi nihil meg vergődés van most a kis életemben. No de akkor ugorjunk is neki megint! Ott tartottam ugye, hogy a művészeti iskola első évének végén gyakorlatilag közölte velem a szakom legfontosabb tanára, hogy inkább ezt hagyjam, nem nekem való. Ahogy legutóbb is írtam, tényleg nem rémlik, hogyan reagáltam rá, nem tudom mennyire borultam ki, ez teljesen a homályba vész. Viszont eltántorítani nem tudott, no meg ugye az a fránya makacsságom, hogy na csakazértismegmutatom! Négy évig jártam a KREA-ba, két szakot csináltam egyszerre, és a második évtől azt lehetett rám mondani, hogy AKAROM! Mindenben benne voltam, minden kis ingyenmunkát elvállaltam, mindenkinek segítettem, mindenhol ott voltam ahol csak lehetett, mert tanulni és tudni akartam! Sosem voltam nyomulós, helyezkedős, de ott megtanultam, hogy igenis ér és kell kapcsolatokat építeni. Sosem tudtam magamat reklámozni, fényezni, de mindig pontos voltam, a maximumot hoztam, sőt ahol...

8:12 Ma van - vagy úgy kéne mondani, hogy lenne, nem tudom - anyukám születésnapja. A 79-dik.  És itt lekapcsol/ ki is kapcsol az agyam és nincs folytatás, se bent, sem kint. És ezt tényleg majdnem egy éve érzem, hogy valami megszakadt, valami eltört belül és csak teszem magam ide, teszem magam oda, de nincs tudatosság, nincs vágy. Bele a kiégésem és életközepi válságom közepébe, az egész kurva foskupac tetejére felkerült egy feldolgozásra váró gyász is. Faszom. 11:00 Az új írótanfolyam egyik minifeladatát próbálom kipréselni magamból, gondoltam ma ez úgyis menni fog, az anyját gyászoló Sanyival kell köríteni egy rövidet. A tanfolyam lényege az érzelemábrázolás, kínkeserves, nehézkes, alig sikerélménnyel és kibaszott nagy aha-momentumokkal. Megírom, de az első kritika fényében megint azt érzem, csak messziről, egy esetlen, tompa élű vésővel kapargatom a felszínt, a módszertan és az érzelemkifejezések szövevényes, számomra egyelőre rejtélyes tudástárának felszínét. Az egész életem a...

↪ Említettem, dícsértem és ígértem, úgyhogy röviden és tömören a The Good Fight című sorozatról, aminek az előzményét (The Good Wife) nem láttam és most sehol sem találom. Ha egy kifejezéssel írnám le: kibaszott jó. Ha kicsit bővebben: mindenkinek meg kell néznie, aki egy picit is úgy gondolja, épp a ép esze készül elmenni otthonról, a sarokról visszainteget még és kuncog a markában hogy asszongya úgysincs remény, a világ visszasüllyed a megátalkodott, ostoba középkorba és Te szépen végignézheted, hüledezve és tehetetlenül! Ha szemtanúja/alanya voltál ilyen jelenetnek, csapd fel az HBO Max-ot, talán megint így hívják és nézd meg. Mondanám, hogy egyhuzamban, de úgyis úgy fogod. Ügyvédes sorozat, ami nálam különös perverzióval bír, hisz én magam is papíron jogász volnék, de az életben ugye semmi de semmi közöm meg affinitásom hozzá. A történet Trump első ciklusának kezdetén, a beavatási napon kezdődik, főszereplőnk, Diane tátott szájjal és elborzadva nézi a tv-ben a cirkusznak beillő cer...

A fenti mondat ma hangzott el virtuális számból egy ártatlan, könnyed csevegésnek induló, részemről ismét panaszáradattá tett beszélgetés kapcsán. Köszönöm Vivien, hogy a lehető legjobban reagáltál erre a mondatomra és fordítottál az élén☺. Mert (tudom vele nem kezdünk mondatot) bár a ma reggel az orrom hegyén kiváncsian figyelő mini pattanás megpróbálta elhitetni velem hogy nem, de bizony elmúltam már húsz éves. Sőt harminc és negyven is... Anyukám elvesztése kapcsán, no meg a tükörben kétségbeesve tapasztalt változásokat tehetetlenül szemlélve érzem azt, bizony baszki már közelebb vagyok hozzá, sokkal - mármint a véghez. És ha ilyen gondolata támad az embernek, el kell gondolkodjon az életén, a miérteken, a hogyanokon, a merréken, a mi lett volna ha-kon, mert talán még most van az, hogy valamit besűríthetünk, valamiben még változhatunk. Meg kell állnunk a nem beteljesedett álmok, elszalasztott lehetőségek és nem megélt pillanatok tömkelegéből emelt szomorú szeméthalmunk tetején és kö...

Augusztus 8. van, ami nem más, mint egyik barátnőm szülinapja, no meg a Nemzetközi Macska Nap. Előbbiről nem itt, utóbbiról viszont itt, a blogon fogok megemlékezni egy régesrég írt novellával, de persze a faj egyik, véletlenül épp nálam lakó képviselője ma különösen sokat lesz nyomorgatva, ha akarja, ha nem (és nem, az istennek sem akarja). Nehéz szavakba önteni, mit jelent számomra Benjámin, az hogy 10 éve él velem, hogy még mindig rejtély a kis személyisége, hogy még mindig alakul - most épp a kedvesebb verziója felé, hogy mit jelent az illata, a kis mancsa, a nézése, a bogarai, a közös bogaraink, a közös szokásaink, a nyelvezet amin egymással kommunikálunk és hogy sokszor csodálkozom azon, hogy ez a kis lény végülis a kezembe adta az életét, feltétlen bizalmat szavazva röpke öt perc után. Sorsszerűen, terápiás célzattal jött az életembe, megtanítani és megtapasztalni a feltétel nélküli szeretetet. Kértem, kéretett és megadatott. És csak remélni tudom, hogy valahol Ő is így gondol a...

Random gondolatok, érzetek, benyomások, mert miért ne?  🔀A Grace and Frankie c. sorozat óta nem csodálkozom, ha a képernyőn egy idős hölgy egy jóleső röhögés végén, magát és a szituációt is kinevetve közli, hogy ő bizony most bepisilt picit. Amit anno elintéztek egy-egy hőhullám kikarikírozott változatával, ma már széles tünetskálával, szégyen és tabusítás nélkül tolnak mindenki arcába - merthogy a menopauza nem válogat, előbb-utóbb mindenkihez, aki nőnemű, becsönget, így vagy úgy. Lehet tagadni, lehet műttetni amit tudsz, lehet késleltetni, de bazdmeg ez jön. Mert ez a természet rendje. És ahogy Cyrano mondta sokat citált mondatával, magam kigúnyolom ha kell, dehogy más tegye... Szóval ez most hogy jön ide? Egyrészt pont nézek egy sorozatot bizony menopauza kellős közepén lévő hölgyekkel a főszerepben és üdvözítő, hogy mennyivel részletesebb és valóságosabb képet kapunk egy középkorú nőről és problémáiról így, ilyen nyílt tálalásban, még akkor is, ha egy teszem azt felszínes vígj...

"Én-percek" az immáron napsütéses Lengyelországban - mivel Litvánia gyakorlatilag kimosott minket a területéről, másfél-két napig szinte mozdulni sem lehetett a heves esőzéstől. Ahogy hallottuk, egyébként is viharos napokat élnek át, a miniszterelnökük egy korrupciós botrány miatt lemondott. A korrupciót nem, de azt üdítő volt hallani, hogy van ilyen, hogy lemondás, meg megbánás, meg hogy is, elavult erkölcsi szabályok mentén való politikai reakció. Eközben otthon digitális besúgó-gyűjtés, hazafias népfrontok - jaj bocsánat - hazafias polgári frontok alapítása, a tények állami színtű ferdítése, lopás, csalás, és hopp, korrupció. Lemondás viszont egy sem! Rezignáltan, szívemet kikapcsolva olvasom a híreket, fáj, sajog, de lassan nem tudok ennél többet elviselni és mérhetetlenül igazságtalannak tartom, hogy nekem kell úgy éreznem, bezártak tévedésből egy Magyarország nevű elmeintézetbe és a bolondok meg szabadon járkálnak.  Eközben sikertelenséget sikertelenségre halmozok, nem ...